Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-07-01 / 7. szám

146

állkapocsösszenyomás nem mindig rachitises eredetű, és hogy más okokat is figyelembe kell venni, főleg az öröklődést. Leggyakrabban mégis a rachitis szerepel.

Még azok is, akik az intrauterin florid rachitis létezésében kételkedve az újszülöttek felső állkapcsának oldalirányban összenyomott voltát genotypias jelenségnek tartják vagy valami más módon magyarázzák, kénytelenek két dolgot elismerni: 1. D-vitaminmente- Sen táplált kísérleti állatok kölykei igen könnyen kapnak rachitist;

2. emberi újszülött rachitise, néha igen korán, alig néhány héttel a szülés után fellép. Az 1. pontban foglaltakat sok szerző erősítette meg. Elsősorban Kristen és Guttorm Toverud kísérleteire gondolunk. Ezért legalább az a feltevés jogosult, hogy a D-vitaminszegénység megteremti azt az állapotot, amit Kollath igen találóan „praerachítises állapot’“-nak nevez. Raming er az ilyen egyéneket „a rachitis várományosai“-nak nevezi. Mindkét Toverud rachitises hajlamról beszél, amely a méhen belüli életben fejlődik az anya D-vitaminszegénysége folytán.

Szerintem a „praerachitises állapot“’ igen szerencsés kifejezés. Kollath azt ajánlja, hogy a klinikai rachitis fogalma mellé még egyet állítsunk fel, amely nem-specifikus és a kifejezett rachitist megelőzi: ez legyen a „praerachitises állapot“. Ennek keletkezését Kollath szerint a következő tényezők segítik elő: a táplálék helytelen összetétele, alkati tulajdonságok, részben a domesticatio, fényhiány, talán még a család múltjának bizonyos eseményei is, mindez pedig az éretlen fiatal szövetre hat (idősebb állat és idősebb ember nem kap rachitist). Ha most ehhez a nem-specifikus rachitises állapothoz a specifikus ok járul, a D-vitamin hiánya, akkor kifejlődik a rachitis. Ha most a D- viíaminhiányt megszüntetjük — ez igen fontos! — akkor csak a rachitis gyógyul meg, de a praerachtises útlapot nem. Ez mindaddig megmarad, amig nem-specifikus eszközökkel, pl. a környezeti hygiene javításával, több fény juttatásával, meg nem szűntetjük. Minthogy a praerachitis fennáll, minden D-vitaminhiány megint csak rachitist fog okozni; így keletkezik a periódusos rachitis, amely éveken át bizonyos évszakokban jelenik meg. Így érthetővé válik azoknak a „rachitises“ fogaknak keletkezése, amelyeknek koronáján egész barázdarendszer látható. Fejtegetései végén Kollath a következőket mondja: Ha sikerül a rachitises zavaroknak azt a csoportját is befolyásolni, amelyikre a D-vitamin hatástalan, akkor egyúttal a legelső gyermekkor fertőzések iránti fogékonyságát is le tudjuk küzdeni.

Visszatérve fejtegetéseink kiinduló pontjához minden további nélkül elképzelhető, hogy a terhesek helytelen táplálkozása folytán