Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-06-01 / 6. szám

122

Féloldali vagy részleges maxillatöréseknél a rugalmas fémív napok alatt normális okkluzióba hozza a letört és dislocatióban lévő maxilla részt, ha az ív a sérülést követő napokban már felhelyezhető. Felső állcsont töréseknél nem az izmok húzó hatását kell ellensúlyozni, hanem a felső állcsont letört részét kell nyomó vagy húzó erővel rögzíteni a normális okkluzióban. Ennek természetes módja az, hogy az állkapoccsal a letört maxillát rögzítjük.

A mandibula az esetleges sérülések miatt azonban nincs mindig abban a helyzetben, hogy a letört maxillarész rögzítését maga Önállóan végezni tudja. Ilyen esetben a maxilla letört részét az ép részhez sin fixálja, mely egy külső fémnyúlványra van szerelve. Ez a külső ,fémnyúlvány (ú. n. Hirschgeweih) a fejtetőn lévő gipsz vagy bőrsapkához rögzül.

A 10. sz. kórházba került állcsonttörési eseteknél egyszerű sínes rögzítéssel több esetben már nem boldogultunk, mivel az 1—IV2 hónapos, részben rögzült törvégek dislocatióját nem lehetett megszüntetni, ezért orthodontiás készülékeket és az ú. n. blokk-elhorgonyzást alkalmaztuk, gummi ligatúrákkal. Állcsonttöréseknél használatos még : az orthodontiai labiális ív, a linguális ív és a csavaros tágító, valamint különböző prothézisek, amelyeket nagy foghiány esetében használunk fel a törött állcsont rögzítésére.

Német tábori kórház sinezte egyik honvéd gránátszilánk roncsolta állkapcsát. A praemolarisok táján lévő kb. 2 cm-nyi esonthiány miatt merev rögzítést alkalmaztak. Minthogy azonban a törvégek között a csonthártya is elpusztult a mandibula eortikális rétegével együtt,, konszolidáció a törvégek között nem jöhetett létre és csonthiánnyal gyógyult az állkapocs roncsolás. Érti fog csonttranszplantació műtétet végezni.

Ellenséges kézigránát robbant y2 m-nyire egyik golyószórós előőrsünktől. A kézigránát repesz'darabok a bal arcfelet roncsolták, valamint a jobb alkar izmait és idegeit. A frontmögötti kórházban felhelyezett Hauptmayer-sín nem tudott dislokaciómentes gyógyulást biztosítani. Rehák által felhelyezett rugalmas labiális Wipla-ív a disztális törvéget felfelé húzta és egyben a törvégeket egymáshoz rögzítette. A kéthónapi rögzítés alatt a mandibula épen maradt csonthártyájából képződött új csont töltötte ki a esontliiányt. (11. a-b ábra.)

Egyszerű sínes, gummi ligaturés rögzítéstől is jó eredményt láttunk nyitott harapással gyógyult, kétoldali törés esetében.

Rosszul gyógyult törések esetén ugyanis, ha a csontosodás még nem definitiv, a callus igen gyakran még a törvégek mobilizációját megengedi.

Mindkét mandibulafél egyik lövéses sérülése esetében trapézalakú darabos roncsolás keletkezett mindkét mandibula félen. iy2 hónap után felhelyezett drótsín gummigyűrükkol már is szép eredményt mutat. (12. a-b. ábra.)