Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1943-06-01 / 6. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1943 JÚNIUS 6. SZÁM.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

Közlemény a m. kir. 10. sz. honvéd helyőrségi kórház (kórházparancsnok: Dr. Zimányi Vidor orvos-ezredes, egyet, magántanár,) sebészeti osztályáról, (orvosfőnök: Dr. Bajmóczy István orvos-százados).

Háborús állcsontsérülések.

(Befejezés.)

Irta és a MFOE 1943. január 28-i ülésén előadta:

KOCSIS ANTAL GÁBOR dr., t. orvoshadnagy, r. főorvos.

A sínes kezelés.

Ép viszonyok között a fogak, illetőleg fogsorok nyugalmi és működési érintkezése (okkluzió és artikuláció) a két állkapocsízület harmonikus együttműködése közben történik. Töréseknél a fogak nem tudnak a törvégek diszlokációja és az izmok húzó hatása miatt normális okkiuzióban és artikulációban találkozni; ennek megfelelően az ízületben is elváltozások, nyomási atrófiák jönnek létre. Minél hoszszabb ideig vongálják az állcsontízületet a törvégek káros irányban, annál mélyebbre ható elváltozások következnek be.

Elsőrangú érdek tehát, hogy a sérülés után minél hamarabb reponáljuk a törvégeket és rögzítő készülékekkel igyekezzünk az ízület számára a normális fogsorzáródással biztosított nyugalmi helyzetet elérni. A törvégek helyretevése ilyenkor érzéstelenítésben történhet, később hosszadalmas orthodonciai eljárással, esetleg már csak oszteotomiával lehet a callusszal rögzült állkapocsrészeket mobilizálni.

A végtagsebész nem különítheti el működési körét a végtagrögzítés orthopédiai módszereitől — nem korlátozhatja magát csak a véres műtéti beavatkozásra —, hanem a két műtéti eljárást együtt, egymással párhuzamosan kell végeznie. Éppen így az állkapocssebész működése sem képzelhető el a törvégrögzítő orthodonciai eljárások végzése nélkül.

Az életveszélyes sérülések, vérzés, nyelvhátraesés stb. ellátása után