Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-05-01 / 5. szám
104 glossús annál inkább tudja le-, hátra- és befelé húzni a törvéget, minél távolabb van a törés a szeglettől. Ezekben az esetekben a musculus buccinatorius kiegyenlítő hatása is kevésbbé tud érvényesülni. A musculus buccinatorius, mely a mandibula linea bticcinatoria-ján, valamint a maxilla tuberén és a processus alveolaris hátulsó végén tapad, valóságos intermaxillaris ligaturát- hoz létre.. Az angulus mandibulae törései alkalmával a törvégek nagyobbfokú diszlokációját a musculus' buccinatorius fájdalmas összehúzódása is akadályozza. Szeglettöréseknél, de különösen a mandibula fel hágó ágának harántirányú töréseinél a diszlokációt akadályozza az az anatómiai érdekesség, hogy a masseter nemcsak a tuberositas masseterica-n tapad, hanem a processus zygomaticus belső felszínéről lefelé fptó rostjai a mandibula felhágó szárának külső felszínén csaknem az incisura mandibulae magasságáig sűrűn tapadnak. A sűrűn tapadó izomkötegek között futhatnak a, törési vonalak. A háborús lövéses sérüléseknél csillagainknak, vagy zegzugosak ezek a szétfutó csonttörési vonalak, amelyek futhatnak az ízületi nyúlvány (processus articularis), az izomnyúlvány (processus muscularis), a szeglet (angulus mandibulae), vagy a mandibula felhágó ágának ferde vonala (linea obliqua), vagy a mandibula bázisa felé. A nagyobbfokú eltolódást a törési vonal felett és alatt tapadó izomrostok akadályozzák. Minél távolabb van a törési vonal az incisura semilunaristól, annál inkább érvényesülhet az izmok ezen rögzítő hatása. A háborús lövések által okozott állcsonttörések kezelése közben mi is több ízben észleltük, hogy a szeglettáji törés, vagy a felhágó szár középső harmadának roncsait törésekor annál kevésbbé támadt diszlokáció, minél fejlettebb és erősebb, szinte bipertrofizált volt a masseter és a musculus buccinator. Azt is több esetben láttuk, hogy azoknál a katonáknál, akiknek rövid, lerágott, egészséges fogaik voltak és amellett a mandibulán tapadó izomzatúk is jól fejlett volt, az egyik oldali ramus ascendens törése esetében még akkor sem jött. létre diszlokáció, hogyha a felhágó ág középső részének darabos törése alkalmával a törési vonal az ízületi nyúlványra is ráterjedt. A szájon behatoló aknaszilánkok egyik esetünkben a mandibula felhágó ágát roncsolták. A behatoló szilánkok a baloldali felső fogakat a kismetszőtől hátrafelé traumatikusan eltávolították. A nagyfokú felhágó ág roncsolás után diszlokáció nem jött létre, minthogy az erős rágóizomzat és alacsonyra lerágott fogazat a diszlokációt akadályozta. (2. sz. ábra.)
