Fogorvosi Szemle, 1943 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1943-05-01 / 5. szám
ioo és állcsontsérülések sebészeti gyógykezelését vázolta, az elsősegélynyújtástól kezdve egészen a később esetleg szükségessé váló csont- és lágyrész-transzplantációig. -Előadása tehát felölelte az arc- és állcsontsérülések teljes ellátását. Az 1941. évi kongresszuson Érti nagyrészt a 1914—18-as világháborúban szerzett gazdag tapasztalatokról számolt be, Axhausen és Perna már a most dúló világháború sérülési anyagából is kiegészítették tapasztalataikat. Előadásom szintén már a jelen idők háborús sérüléseinek kezelése közben szerzett tapasztalatokkal foglalkozik. Az 1942 decemberében lezajlott sebészkongresszus is csaknem kizárólag a háborús sérülésekkel foglalkozott. Bakay professzor bevezető előadásában a mai idők orvosi ténykedésének legfontosabb és legégetőbb problémájaként a háborús sérülések minél tökéletesebb ellátását jelölte meg. A front mögötti segélyhelyen, sőt a tábori kórházakban' is a sebesültek életveszélyes sérüléseinek ellátása képezi a fő gondot. Az állcsontsérültek, a felső, vagy alsó állcsont törésén kívül legtöbbször egyéb sérüléseket is szenvednek. A gyalogsági és gépfegyver lövedékei, valamint az akna- és gránátszilánk okozta áthatoló sérülések, a nyak és arc lágy részein, valamint a nyelven súlyos roncsolással, elvérzéssel járó sérüléseket hozhatnak létre. A segélyt nyújtó orvos és a kórházi sebészeti osztályok főmüködését ezen vérzéseknek és lágyrészsérüléseknek ellátása kell, hogy képezze. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az arc- és állcsontsérültek alsó, felső állcsontján keletkezett roncsolások, egyszerű vagy darabos törések csak az életveszély elmúlása és a súlyos, roncsolt lágyrészsebek ellátása után kerülnek megfelelő szakorvosi kezelés alá. Az orosz hadszíntér nagy távolságai miatt egyébként is nehezített az állcsonttörések szakorvosi ellátása. A 10. sz. honvéd helyőrségi kórház sebészeti osztályára az állcsontsérült betegek a sérülés utáni 3—6-ik hét között kerültek. Ezekben az esetekben az első életveszély már elmúlt. 80 háborús állcsont- és arcsérültről készítettünk statisztikát. Eszerint: I. A sérülés módja: ' 1. gyalogsági vagy géppuskalövedék: 24, 2. akna-, gránátszilánk: 39, 3. közlekedési sérülés: 17.
