Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-03-01 / 3. szám
71 stryphnon, tinct, benzoe stb.), illetve ragacsos anyagokból (gelatin, collodium) állattak. Az edző szerek hatásmechanizmusa a lokális kolloid-csapadék képezte pörk útján zárni az ereket. A hatóanyagok másik csoportja érösszehúzú hatású (adrenalin, secale cornutum, stryphnon stb.). Alkalmazásuk ugyancsak lokális, bár selektiv hatásmechanizmus mellett (kapillárisok) általánosan is lehetséges. Végül a véralvadás chaemizmusának megismerése nyomán születtek meg a modern haemostiptikumok, melyek a véralvadás előmozdítását célozzák: calcium, coagulen, clauden, tromozin, sango-stpp, stypticin, pepton, natr. nucleinicum, vitaminok (b, c, k, p), serum, defibrinált vér, hipertóniás konyhasóoldat, hypodermoklyzis és transfusio (két utóbbi főcélja a vér, ill. nedv pótlása), szervkivonatok (pajzsmirigy, gerincvelő: manetol), végül a saját vér. és főleg a saját-test szövetek: izom, zsírdarabkák, szövetnedv, melyek műtétek közben alkalmazhatók a vérző területre. Ezek javarésze a véralvadáshoz szükséges komponensek egyikét vagy többjét tartalmazzák: calciumot a különféle calcium-készítmények; vérlemezkéket állati vérből a coagulen, trombozin; tlirombokinaset állati tüdőből a clauden és egyéb szervkivanatok; ugyancsak a véralvadáshoz szükséges fermentóket nyújtjuk a szérummal, vértranzfuzióval és a saját szövetekkel, mely utóbbiak feltűnő kedvező hatását a véralvadásra Heilingbrunner és Schörcker mutatta ki, ugyanakkor a hashártya ismert alvadást gátló hatását is megállapították. (Valóban a hasüregben meggyűlt vér — pl. méhenkívüli terhességnél — nem igen alvad meg és gyakran azonnali autotransfusióra alkalmas.) E hatószerek alkalmazásánál — bár egy részük lokálisan is adható — mindinkább előtérbe lépett a parenterális adagolási mód. Sőt említésre érdemes, hogy inhalációval (C02) is folytak miár állatkísérletek, s az eredmény szerint a véralvadást sokszorosan fokozta volna. A közvetett vérzéscsillapító eljárások értékéről annyit mondhatunk, hogy a -vérzéses hajlamosságban szenvedők vérzésénél, de általában kezelésénél is egyik-másik jó szolgálatot tehet (szerv-kivonatok), sőt nélkülözhetetlen lehet (c-vitamin, vértransfusio), de, hogy a közvetlen beavatkozást (nyomó tampont) pótolnák, arról szó sem lehet, így önmagukban alkalmazásuk csakis a közvetlen beavatkozásnak hozzáférhetetlen helyekről történő vérzéseknél (belső vérzés) indokolt. Tekintve azonban, hogy ezeket túlnyomó többségben nem vérzéses hajlamosság, hanem szervi megbetegedés okozza, a vérzés megszűnését is elsősorban a spontan véralvadásnak és nem gyógyszereinknek köszönhetjük. A valódi vérző (haemophil) kezelésben a vezérszerepet egyelőre még a vértransfusio játsza, mely körülmény a gyógyszeres kezelésnek nem éppen dicsérete.
