Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-02-01 / 2. szám

34 (6. ábra), vagy pedig mind a négy szegmentumra. Utóbbi csoportba tartozó közlést tett 1925-ben Chapmann (mind a 8 kisörlö hiánya) és 1924-ben Egger (mind a 4 szemfog hiánya). A hiányt megelőző fokozatnak kell minősíteni azt az állapotot,, mikor normális fog helyett csak csökevényes fogalak fejlődik ki Legismertebb formája ennek a csapfog. Az ikerkutatások kimutatták, hogy az azonos génszel vényíi egypetéjű ikreken a fogak anomáliái egyezők. Ezeknek okát genmu­­tációban találjuk meg. Így pl. a Carabelli csücsök megjelenése egy­petéjű ikreknél 99.1%-ban mindkettőnél megtalálható. Az előzőén említett foghiányok öröklése a példákon domináns menetű és az egy­mást követő generációkban kihagyás nélkül követhető. Valamely csa­ládban izoláltan fellépő foghiány, vagy fölös fog, vagy egyénileg keletkezett, tehát a paratípushoz tartozik, vagy pedig recessiv örök­lési menettel bíró genmutáció eredménye, melynek igazolása viszont rendívül nehéz. Tudjuk, hogy bizonyos genek rendkívül stabilisak, környezet­hatások kevéssé befolyásolják, mások pedig labilisak (Szabó Z.) A fogászatban leginkább stabilisak pl. a szemfogak genjei; legin­kább labilisnak kell mondanunk a 3. molaris génjeit, majd a felső kismetszőkét, azután az alső praemolárisokét. Amennyiben az állandó aplaziás fog elődje a tejfogazatban megjelent (túlnyomóan az állandó fogazatra jellemző az 1 aplasia) úgy két eset lehetséges: vagy megmarad, esetleg megmaradnak a tejfogak (melyek esetleg gyökereiket is megtartják hosszú ideig) vagy pedig a tejfog kiesik, és az állandó fogak egymáshoz zárkózva helyezkednek el a fogívben. Ha normális fogak helyén korcsokat találunk — elsősorban a csapfogszerű képletek tartoznak ide — azt szintén a fogléc csökkent differenciáltsága egyik jelének tekinthetjük. Különösen meggyőzhet erről bennünket az olyan eset, ahol az egyik oldali aplasiának meg­felelő fogon torzképződés keletkezett. Világos, hogy ilyen esetben csak arról lehet szó, hogy míg az egyik oldalon a homolog fogcsira­­nak elkülönülésére egyáltalán nem került sor (vagy pedig az a fej­lődés igen korai szakaszában beszüntette fejlődését) — addig a má­sik oldalon abnormis, tökéletlen alakban történik ez meg. Öröklési szempontból azt kell mondani, hogy a genmutáció az egyik oldalon teljesebb, mint a másikon. Ilyen eset felső kismetszőkön a 7. ábrán látható: jobboldalt aplasia, baloldalt korcs. Kétoldali szimmetrikus

Next

/
Thumbnails
Contents