Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-02-01 / 2. szám

34

(6. ábra), vagy pedig mind a négy szegmentumra. Utóbbi csoportba tartozó közlést tett 1925-ben Chapmann (mind a 8 kisörlö hiánya) és 1924-ben Egger (mind a 4 szemfog hiánya).

A hiányt megelőző fokozatnak kell minősíteni azt az állapotot,, mikor normális fog helyett csak csökevényes fogalak fejlődik ki Legismertebb formája ennek a csapfog.

Az ikerkutatások kimutatták, hogy az azonos génszel vényíi egypetéjű ikreken a fogak anomáliái egyezők. Ezeknek okát genmutációban találjuk meg. Így pl. a Carabelli csücsök megjelenése egypetéjű ikreknél 99.1%-ban mindkettőnél megtalálható. Az előzőén említett foghiányok öröklése a példákon domináns menetű és az egymást követő generációkban kihagyás nélkül követhető. Valamely családban izoláltan fellépő foghiány, vagy fölös fog, vagy egyénileg keletkezett, tehát a paratípushoz tartozik, vagy pedig recessiv öröklési menettel bíró genmutáció eredménye, melynek igazolása viszont rendívül nehéz.

Tudjuk, hogy bizonyos genek rendkívül stabilisak, környezethatások kevéssé befolyásolják, mások pedig labilisak (Szabó Z.) A fogászatban leginkább stabilisak pl. a szemfogak genjei; leginkább labilisnak kell mondanunk a 3. molaris génjeit, majd a felső kismetszőkét, azután az alső praemolárisokét.

Amennyiben az állandó aplaziás fog elődje a tejfogazatban megjelent (túlnyomóan az állandó fogazatra jellemző az 1 aplasia) úgy két eset lehetséges: vagy megmarad, esetleg megmaradnak a tejfogak (melyek esetleg gyökereiket is megtartják hosszú ideig) vagy pedig a tejfog kiesik, és az állandó fogak egymáshoz zárkózva helyezkednek el a fogívben.

Ha normális fogak helyén korcsokat találunk — elsősorban a csapfogszerű képletek tartoznak ide — azt szintén a fogléc csökkent differenciáltsága egyik jelének tekinthetjük. Különösen meggyőzhet erről bennünket az olyan eset, ahol az egyik oldali aplasiának megfelelő fogon torzképződés keletkezett. Világos, hogy ilyen esetben csak arról lehet szó, hogy míg az egyik oldalon a homolog fogcsiranak elkülönülésére egyáltalán nem került sor (vagy pedig az a fejlődés igen korai szakaszában beszüntette fejlődését) — addig a másik oldalon abnormis, tökéletlen alakban történik ez meg. Öröklési szempontból azt kell mondani, hogy a genmutáció az egyik oldalon teljesebb, mint a másikon. Ilyen eset felső kismetszőkön a 7. ábrán látható: jobboldalt aplasia, baloldalt korcs. Kétoldali szimmetrikus