Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-02-01 / 2. szám
30 A szerkezeti tagoltság megváltozása által, ha a méretek nagyjában normálisak maradnak, a legkülönösebb fogalakok jöhetnek létre. Így a metszőkön a tuberculum palatinale, az őrlőkön járulékos csücskök (Carabelli) és gyökerek feltűnését láthatjuk, mely jelenségek az egyszerű variációig minden fokban megtalálhatók. Feleslegesnek tartom, hogy ezekre külön nomenklatúrát használjunk, mert részben az amúgy is meglévő stigmák erősebb kifejlődéséből (pl. erősen fejlett Carabelli csücsök a molarisokon, tubere, palat, a metszőkön) vagy más szabálytalan, a variációkon túlmenő csücsök vagy gyökér változatokból állnak. Meg kell különböztetnünk olyan képződményeket, melyek egy fogcsirából és olyanokat, melyek két vagy több csirából képződtek. (5. ábra). Természetes, hogy olyan fogkoronának, mely egységes zománc borítékkal bir, egységes zománcszervvel is kellett bírnia. A zománchám, ill. a zománcszerv alakja határozza meg a későbbi fogkorona alakját is. Már most, ha szabálytalan, a megszokottól eltérő fogkoronát látunk, úgy biztos, hogy szabálytalan zománcszerve,, ill. csirája volt a kérdéses fognak. Nagyság- és alakban eltérő, de egységes zománccal fedett fogkorona mindig rendellenes fogcsirából támad. Tehát szabálytalan zománcszervből szabálytalan fogkorona fejlődik ki. Az ú. n. összenövés (concretio) vagy összeolvadás (confusio) megértéséhez és kellő értelmezéséhez egy kis kerülőt keli fennünk ésegészen röviden a fejlődésnek azt a pillanatát kell magunk elé idéznünk amikor ezen rendellenességeknek keletkezniük kellett, ill. amikor azok már fennállottak. Mint már előzőleg jeleztem ezen időpont, — pld. az állandó elülső fogakra nézve — legkésőbb a terhesség 4—5. hónapjára esik. A magzat parieto—occ. hossza ilyenkor 11—13 cm. A tejmetszőknek már meszes kupakja van, amikor az állandó fogak számára rendelt hámlécből —- mely a tejcsiráktól linguálisan található — az állandó fogak részére szükséges hámbimbók elkülönülnek. Ekkor már látható, morfológiailag is definiálható, külön életet kezdenek élni az. egyes fogak. A hámbimbókból rövidesen kiképződnek a fogcsira alkotó részei a zománcszerv és a kötőszövetes papilla — a dentiszerv, melyek nagyságban már a későbbi fogak ill. fogkoronák alakjának felelnek meg (2. ábra). A fogkorona képződése mindig a csücsöknek megfelelő dentinképződéssel kezdődik, melyre aztán a zománcréteg rakódik rá. Az állandó metsző pl. 3 ponton, az áttörő és fiatal fogon még jól látható'
