Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-02-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE, 1942 FEBRUÁR, 2. SZÁM.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatológiai Klinikájáról (igazgató: Máthé Dénes dr.; egyet. ny. r. tanár). /)

Adatok az emberi fogazat rendellenességeihez.

Irta: MÁTHÉ DÉNES dr. egyetemi ny. r. tanár.

Az emberi fogazat eltérései általában vonatkozhatnak azok alakjára, számára, nagyságára, helyzetére, valamint a fogsorok és állcsontok alakjára, nagyságára és egymáshoz való viszonyára.

A fogazat egyes tagjainak az átlagostól való alaki eltérései a fejlődéses hiány és kettőzöttség kivételével vonatkozhatnak a koronára, a gyökérre, vagy mind a kettőre.

A hüllők fogazatának ősi alaptípusa a csapfop-alakú (Zapfen- Zahn), melynél a fogkoronát alkotó csücsöknek megfelelően egyetlen — nagyjában kőrkeresztmetszetü — rövid gyökeret találunk. Az ilyen fog az embernél csak kivételesen és csak mint korcs jelentkezik (la, b. ábra). A tej- és állandó fogazatot alkotó fogcsoportok egyes tagjai meghatározott átlag-alakkal bimak, mely a koronára és gyökérre egyaránt jellemző. A fogak normál-alakját ismertnek tételezve fel, azok alakjának fajfejődési kialakulásáról általánosságban csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a régi Röse, Kükentlial és Gope- 0shorn elméletek mellett, ma különösen Bőik dimer-elmélete divatos.

Abban megegyeznek a különböző szerzők, hogy a fejlődésben primitív fogformak tevődtek össze.

A fogazat egyes, vagy összes tagjainak nagyságbeli feltűnő különbségeit (makro, mikrodentia) csupán mint hereditär stigmákat értékelhetjük, de nem tekinthetők rendellenességnek.

Ez alkalommal a fogaknak csupán azon alaki rendellenességeit kívánom áttekinteni — különös tekintettel a metszőfogakra — melyek az anatómiai forma és szám megváltozásával, ill. az arányok