Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

25

paradentózis fontosságát is, ami szerinte nem anyagcserezavar, hanem idült gyulladás. Végkövetkeztetésül kimondja, hogy „minden egyes elérhető és megfogható streptomykotikus gócot feltétlenül el kell távolítani.” Veil sem tartja megengedhetőnek, hogy válogassunk a fogsorok egyes teljes bizonyossággal kimutatható terhelt helyei között. A rendkívül szellemes dolgozat már egyéni stílusa következtében is olvasásra érdemes és a gőefertőzés problémájának további kidolgozásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. (Dr. Padányi Endre.)

FOGORVOSI ÉVKÖNYV 1942. Kiadja a „Fogorvosi Évkönyv“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Ára: 5.50.

Fogorvosi előjegyzési naptár Máthé prof. úrnak „A fogeredetü gócfertőzésről” és Hattyasy Dezső egyet, m.-tanámak „Néhány szó a pulpitis és a gangraena kezeléséről” című közleményével. Tartalmazza röviden a fogorvoslásra vonatkozó legfontosabb tudnivalók és törvényes rendelkezéseket, az összes fogorvosi intézményeket és a hazai összes fogorvosok és fogtechnikusok név- és címjegyzékét. (P. E. dr.)

VILÁGSZEMLE.

W. ANKERSEN, Nürnberg: Paradentózis és funkciós állcsontorthopédia. „Z. R.“ 1941. No. 37

Szerző, mint a paradentózis hites törvényszéki szakértője, arra a meggyőződésre jutott, hogy a paradentózis exogén faktorai között a terhelési viszonyok játszák a legkimagaslóbb szerepet. A késői artikulációs korrektúrák helyett szerző azt javasolja, hogy a zavarokat az Andresen és Eüupl által kidolgozott funkciós állcsontorthopédia segítségével idejekorán szüntessék meg. A lakosság széles rétegeinek ezzel sokkal többet fogúnk használni, mint a komplikált kései kezelési módszerekkel. (P. E. dr.)

CARL-GUSTAJ STERN: A fogpor cellának törési szilárdságára vonatkozó kísérletes vizsgálatok. „Odontologisk Tidskrift“, Göteborg. 1939. No. 3.

Szerző nevét tudományos körökben a Jacket-koronák törési szilárdságára vonatkozóan lefolytatott kísérletei tették ismertté. Különös figyelmet fordít a porcellán olvadási pontjának a törési szilárdságra gyakorolt befolyására. 24 amerikai és európai gyártmányú porcellánféleséget vizsgált meg. Minden fajta porcellánból 10 indentikus porcellánrudat égetett és ezek törési szilárdságát egy erre a célra konstruált nyomóapparátusban mérte meg. Azonfelül különböző világításban mikrofelvételeket is készített és különösen a 2 mm. vastag csiszolatok törési felszíneit vizsgálta meg. Az opak poreellánfajták, Wienand-opakanyag, Fi/a-alapanyag, vizsgálatánál kitűnt, hogy ezeknél az alkalmilag fellépő liólyagképzödés a törési szilárdságot hátrányosan befolyásolja, míg a transducens poreellánféleségeknél a hólyagképződés eseteiben nem volt megfigyelhető a törési szilárdság erejének a csökkenése.

Az a'acsony olvadási ponttal bíró translucens porcellánok inkább üvegszerű karakterűek és fokozottabb quarc-oldódást mutatnak, mint a magas olvadási fokú porcellánok. de ennek ellenére úgy látszik, hogy a quarc-oldódástól a szilárdsági erő független. A vizsgálatokból kitűnt, hogy a poreellán törési szi8