Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

Mert mit óhajtanak a technikusok? Szájban dolgozni? Dehogy. Ön­állóan a szájban dolgozni! Önállóan és függetlenül, ellenőrzés nélkül, saját felelősségükre, saját vállalkozásukban bárkivel szemben történő gyógytevékenység engedélyezését kívánják. És persze nem valami kény­szerletelepedési záradékkal. Erre pedig a segédszemélyzet tevékeny­ségi körének egész területén egyetlen pz'ecedens nincs, — amíg az orvosi gyakorlat körébe tartozó cselekményekről van szó. Ilyen cselek­mények bármelyikéről legyen is szó, a segédszemélyzet ezen minőségé­ből ki nem léphet. A hangsúly tehát távolról sem a „szájban dolgozá­son“ van, hanem azon, hogy e tevékenység kapcsán a technikusi kar segédszemélyzeti minőségre még csak nem is gondol, hanem kimon­dottan orvosi felelősséget és jogkört vindikál, amelyhez pedig csak az orvosi egyetemen keresztül vezethet az út. Ne tévesszen meg senkit, hogy a múlt maradványaképpen még számos kultúrországban működnek önálló orvosi minőségben nem or­vosi végzettségű gyógyítók. És nem is csupán fogászati téren. Német­országban még a Hitler-uralom is átvett nem kevesebb mint 12.000 (!) laikus gyógyítót („Heilpraktiker“). De nem azért, mintha ezt az in­tézményt helyeselné, hanem mert az 1869 óta érvényes „Kurirfreiheit“ következményeit máról-holnapra eltörölni nem lehetett. Így az is ter­mészetes, hogy a népközösség szellemében felépülő harmadik biroda­lomban a birodalmi orvosvezér siet baráti jobbját nyújtani a nem tudományosan képzett gyógyítóknak, miután a „Heilpraktikerek“ szervezetét megalkották a kuruzslók elleni szigorú rendszabályokkal együtt. Hogy azonban voltaképpen mi a cél, arra nézve Záborszky István dr. ismertetéséből idézek a Hitler-uralom kezdeti orvosi viszo­nyairól (1934). „A nemzeti szocialisták új töménye tulajdonképpen gátat emel a kuruzslók tevékenységének. A laikus gyógykezelők nevet­séges és korrupt reklámját eltiltja, tevékenységüket bizonyos határok közé szorítja s főként ellenőrzi működésüket. Valamennyit vizsgáztatja és megrostálja, míg az újabbakat 3 évi szakkurzus elvégzésére szorítja (előtte 2 évi, utána egy évi kórházi ápoló gyakorlat). Gondoskodás történt arról, hogy e vizsgák ne éppen gyerekjátékok legyenek. A „Heilpraktikerek“ számát 4500-ra. akarják pár év alatt leszorítani!“ Nyilvánvaló, hogy a tendencia Németországban sem a laikus gyógyító tevékenység területének szélesítése, hanem inkább lehető szű­kítése és taxiig mind általános, mind fogászati téren. Az a körülmény tehát, hogy a közegészségügyi követelmények szükségmegoldások fenn­tartására kényszerítik az egészségügyi kormányzatot, magában véve még nem jelenti, hogy ezt a nem kielégítő megoldást akkor is és ott is fenn kell tartani, ahol arra szükség nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents