Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

13

Közlemény a Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. sebészeti klinikájáról (igazgató: t Verebély Tibor dr., egyet. ny. r. tanár).

Három stomatologiai kóreset.*

Irta: ALMAY KÁROLY dr. v. klinikai tanársegéd, klinikai mütőorvos.

B. G. 41 éves férfibeteg 1938 október 14-én jelentkezett rendelésemen. Elmondta, hogy jobb alsó 6-os, egy év előtt idegölt foga azóta többször fájdalmas volt. Két nap óta fájdalmai nagyon erősek, lüktetést érez, kérte foga eltávolítását. Mellékesen megjegyezte, hogy előző este vacsora étkezés közben, a jobb felső 4-es táján csontszilánkkal megsértette a foghúsát és azóta véres savó szivárog. Általános egészségi állapota jó. 10 év előtt ekzémás börpanaszai voltak; gyakori mandulagyulladás miatt manduláit eltávolították. Gyermekkorában fertőző betegségeken esett át.

Megvizsgálva, hiánytalan fogsort találtam, mely jól ápolt, s a bal felső 4-esben és jobb alsó 6-osban amalgámtömése van. A 6-os kopogtatásra érzékeny, környezetén gyulladás jelei nem mutathatók ki. Röntgenfelvételen a gyökerek körül borsónyi csontritkulás. Foghús sérülés a jelzett helyen nem látható. Papillák kissé megvastagodtak, kékes-vörös színűek, helyenként spontán véreznek. Fogak nyaka körül barnás szegély. A fogbús vérzékenységének okát kimutatni nem tudván, a fogeltávolítás elhalasztását és qualitativ és quantitativ vérkép elkészítését javasoltam.

Október 15-én a vérkép elkészítése céljából a beteg megjelent a Fogászati klinika laboratóriumában, amikorra jobb alsó 6-os érzékenysége teljesen megszűnt. Vérvizsgálat agranulocytosist mutatott ki. Tekintettel a kórkép súlyos voltára, a TT. sz. Belgyógyászati klinikára kértem felvételét, ahol betegségének szájtüneteit 10 napig, halálának bekövetkezéséig naponta, sőt néha a beteg kívánságára naponta többször is alkalmam volt megfigyelni és kezelni. A Belgyógyászati klinikán október 16-án megismételt vérvizsgálat már heveny fehérvérűséget (1. myeloica) mutatott ki. Dacára a leggondosabb kezelésnek, másodnaponként megismételt, vérátömlesztésnek, C-vitamin adagolásnak, állapota napról-napra rosszabbodott. Helybelileg foghúsa duzzadt, kékes-vörös, szakadékony és sok helyen parenehymás vérzés lépett fel. A vérzés 3%-os hypcrolos letisztítás után és San gostoppal való ecseteléssel megszüntethető volt, de rövid idő után máshol lépett fel.

* Az 194J. évi Morelli—Ko^ácA-pályadíjon dicséretet nyert mü.