Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-06-01 / 6. szám
153 esetleges hatástalanságára nézve. Az arteria alveolaris inferior ugyanis a foramen mandibulae előtt nem mindig a nervus alveolaris inferior közvetlen közelében fut, hanem sokszor az idegtől distálisan van. A kissé magasabban adott linguláris érzéstelenítés alkalmával a befecskendezett folyadék már elérte a nervus alveolaris inferior törzsét, de még nem jutott el a pterygoideus internus által fedett arteria alveolaris inferior idegplexusához, mely az érfalban fut. A 15—20 percnyi várakozási idő után az ajak már érzéstelen, sőt a gingiva is, de a pulpa vegetatív idegrostjai még mindig vezetik a fájdalomérzést. Szerepet játszik itt az is, hogy a vastagabb velőshüvelyü rostok ingervezető képességét a novocain későbben szünteti meg, mint a vékonyabb rostokét. Kellő ideig való várakozás vagy újabb érzéstelenítő folyadék befecskendezése ntán azonban rendszerint beáll a kívánt hatás és a pulpa exstirpatiója fájdalom nélkül megtörténhet. (Folytatjuk.) könyvbírálat. Prof. Dr. med. KNUD 0. MÖLLER: Pharmalcológia a fogorvosok számára. (Pharmakologie für Zahnärzte.) 2. kiadás. J. F. Lehmanns Verlag, München-Berlin 1942. Ára kötve RM 7.80, 8.40; fűzve RM 6.60. Szerző már 19.°)4-ben adta ki először fenti munkáját. A könyv Németország fogorvosi köreiben közkedveltségre tett szert, mert a gyakorló fogorvosokat sohasem lehet elég gyakran figyelmeztetni arra, hogy az egyes gyógyszerek therápiás értékét csakis az illető gyógyszer hatásmechanizmusának alapos ismerete mellett lehet kihasználni. Miután pedig az utolsó 7 esztendőben Németországban is nagyon sok tekintetben megváltoztak a pharmakotherapiá-s metódusok, sőt hatalmas fejlődés is mutatkozott, szerző szükségesnek látta, hogy egyes közben idejét múlt anyagokról szóló fejezetet és metódust megrövidítsen, viszont egészen új fejezeteket is felvegyen munkájába. Az N,O ról szóló fejezetet egészen újra átdolgozta. Szerző az anyag kiválasztásánál mindig arra törekedett, hogy a pharmakológiai therapia és annak a fogorvosi gyakorlatban való felhasználása között fennálló sokrétű összefüggéseket kellően feldolgozza és kiemelje. Viszont sok olyan anyagot, aminek inkább csak az általános orvostanban van jelentősége, könyvében egyáltalán tekintetbe sem vesz. A 165 oldalas könyv általános részében megtaláljuk a pharmakológiáról, pharmaciáról, pharmalrognosiáról, toxikológiáról szóló definiciókat, a gyógyszerek felosztását, a helyes és szabályos receptírást és a legfontosabb gyógyezeralakokat. A könyv speciális részében a baktériumokat károsító, a bőrt izgató, az adstringens és a maró szerekről találunk fejtegetéseket. Szerző külön fejezetben tárgyalja az arzénpreparátumokat, a zsírokat, a narkotikumokat, a morphiumot, a lokális anaesthesiát, az adrenalint és a vitaminokat, de itt mindig a fogorvosokat érdeklő szempontokat tartja szem előtt. A könyvet nagy haszonnal forgathatja úgy a gyakorló fogorvos, mint a fogorvosi szakmát tanuló. A könyv végéhez függesztett tartalomjegyzék megkönnyíti az utánolva-ást és a különféle pharmakológiai kérdésre adandó feleletet is. (T)r. Vadányi Endre.)
