Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-06-01 / 6. szám
147 nak le. Megtekintve a plexus dentalisból nyert idegágat, a metszeten csaknem egyforma átmérőjű (6 mikron) vékony velőshüvelyü rostokból álló kötegeket találunk, mintha csak a nervus alveolaris inferiorban szétszórtan futó vékony velőshüvelyü rostok a plexus dentalisban együttesen rendeződve jelennének meg. A plexus dentalis csupa vékony velőshüvelyü rostjai irodalmilag még nem nyertek kellő méltatást. Igen érdekes ugyanis az, hogy míg általában érző idegekből származó metszeteken a túlnyomó részt vékony velőshüvelyü rostok között találunk vastag velőshüvelyü rostokat is, addig a plexus dentalisból származó készítményen tisztán vékony velőshüvelyü rostokat látunk. Metszeteimen megfigyeltem azt is, hogy a plexus dentalis vékony kötegeiben az e-ndoneuriumtól elválasztva a csupa vékony velőshüvelyü rostokból álló kötegek mellett találtam olyan kötegeket is, amelyekben nagy számmal vannak velőtlen rostok. A Kiss-féle prolongált osmiumos methodussal a velőshüvelyü rostok keresztmetszetei sötét, fekete karikák alakjában jelennek meg, míg a velőtlen rostok kontúrjai halvány, fátyolszerü köröket mutatnak. A plexus dentalisban találunk tehát velőshüvelyü rostokat, de találunk velőtlen rostokat is. A velőshüvelyü rostok a cerebrospinalis ágnak felelnek meg, mag az osmiummal igen halványan festődő köröket vegetativ rostoknak tartom. Vegetativ rostok futnak a trigeminus ágakkal együtt is, amint Kiss professzor vizsgálataiból tudjuk, hogy a vegetatív postganglionális rostok kábel gyanánt a cerebrospinális idegek törzsét használják fel. A plexus dentalis vegetativ rostjai valószínűleg a nervus mandibularis periferikus ganglionjából, a ganglion oticumból erednek. V vegetativ rostok azonban az erek kíséretében is futhatnak. R. Greving (A. Bumke u. O. Förster „Neurologie“) és Kiss is leírja, hogy a carotis interna és extema ágait a ganglion cervicale cranialeból származó vegetativ természetű idegplexus hálózza be. Ezen idegplexusok arról az érről nyerik nevüket, amelyet beidegzenek. Minket közelebbről a plexus maxillaris érdekel, ez idegzi be az arteria maxillaris interna-t, melyből a fogakhoz futó arteria alveolaris inferior és superior származik. Gellert 's megfigyelte a nervus mentális leírásánál, hogy kis csoport, velőshüvely nélküli idegköteget talált a nervus mentalis közelében. Gellert véleménye szerint is ezek a velőtlen rostok az arteria alveolaris inferior kíséretében futottak, mielőtt cerebrospinális ideggel összeköttetésbe léptek. A plexus dentalis-ból származó készítményemen talált velőtlen ros‘ok is valószínűleg a ganglion oticumból vagy a plexus maxillarisból eredő vegetatív rostoknak felelnek meg.
