Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-05-01 / 5. szám

112

nikán volt elhelyezve) 20 év alatt 8 fogeredetü exitust találtunk. 5 esetben a felvételt megelőzőleg extractiot végeztek. Ezek közül négy esetben a kórtörténetből kétségtelenül megállapítható, hogy befecskendezéses érzéstelenítésben történt a fog eltávolítása, amely után alig 1-2 óra múlva hidegrázás lépett fel. A műtéti leírás, valamint a bonc-jegyzőkönyv adataiból kitűnik, hogy 3 esetben tályogképződés lépett fel a mandibula belső oldalán. A tályog az angulus és a íelhágószár mentén az os zigomaticus magasságáig terjedt és a mandibula belső ohdálán ott helyezkedett el, ahol az érzéstelenítő oldatot a . lingula környékén elhelyezni szoktuk. Megemlítem, hogy Wass.nund 8 olyan esetet is leír, amikor injekció nélkül lépett fel a felszálló ág osíeomyelitise az alsó mqlárisok gyulladásával kapcsolatosan. De úgy Wassmund, mint Seifert szerint az injekciós folyadék feszítő ereje is leemelheti a csonthártyát, bevérzés jöhet létre és így a véráramban keringő baktériumok letelepedhetnek a vérzés helyén. Bejuthatnak a baktériumok oda magával a tűvel is, odavándorolhatnak a nyirokulak on is és így létrejöhet az érzéstelenítés helyén a gyulladásos elváltozás, amely abscessushoz, osteomylitishez, súlyosabb esetben exitushoz vezet.

Az utóbbi időben gyakran olvastunk a magyar szaklapokban j arról, hogy a gyulladásos szövetbe is adható érzéstelenítés. Evvel kapcsolatosan néztük át a klinikánkon végzett befecskendezései eljárásokat és ezeknek eredményei alapján szögezzük le újból klinikánk / álláspontját, hogy minden olyan esetben, amikor gyulladásra utaló jelenségek vannak jelen, kerüljük a befecskmdezéses érzéstelenítést. j Gyulladásos szövetben csak felületes tályogok megnyitásakor adunk intramucosus, vagy intraepidermiális érzéstelenítést, de utána azonnal b em etszfisL.vagy-fel tárást is végzünk. Tehát mmHíg- kerüljük a "gyulladásos szövetbe adott érzéstelenítést és tesszük ezt azért is, mert 61G gyulladásos esetben végzett altatásunk közül, soha sem volt balesetünk, viszont az érzéstelenítések után számos károsodást észleltünk a betegeknél.

Befejezésül idéznem kell Simon Béla dr.-nak, aki az utóbbi időben többször síkraszállt gyulladásos szövetben való érzéstelenítés mellett, két nem is olyan régi írását, amely ellentmond a ma vallott felfogásának. A „Modern Therápia“ 1930. évfolyam 641. oldalán ezt írja: „A beszúrási terület lágy részeinek lobossága úgy a diffusio«, mint a vezetések érzéstelenítést kontraindikálja, tehát fekélyes, duzzadt, infiltrált vagy oedemás területen tünkkel keresztülhaladni vagy éppen ilyen területeket infiltrálni nem szabad, iúert a fertőzés továbbvitelével súlyos szövődményekre adhatunk okot.“ „A fogeltávo-