Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1942-04-01 / 4. szám
96 A fogkoronát fedő lágyrész és minimális csont eltávolítása közben három morzsaszerű, zománccseppnek feltűnő kemény képlet kerül a kezünkbe. A fog előtörésében mutatkozó késést minden valószínűség szerint ezek a rendellenes képletek okozták. Meglepő azonban az, hogy ilyen apró, csontos tokban nem levő képletek mikép tudják késleltetni a maradó fog előtörését. Az utóbbi esethez hasonló azon esetünk, mikor egy 12 éves fiú összes akkor meglevő fogának előtörése már több mint egy éve befejeződött, 27 foga teljesen előtört, kielégítő a fogsorok szabályossága is, csupán a jobb felső első kisőrlő nincs még a helyén. Ez a helyzet már több mint egy éve így áll fenn. A megfelelő tej fog állításuk szerint már rég elpusztult. A röntgenképen a jól kifejlett első kisőrlő koronája mellett az alveolus gerincét borító nyálkahártyában kb. 1X2 mm méretű árnyék látható. Az ezen árnyéknak megfelelő képlet eltávolítása után néhány hónapra a fog teljesen a helyére nőtt. E helyen óhajtok avval foglalkozni, hogy okozhatják-e a maradó fogak áttörésének késését ’az élőfogbelü, a helyén megmaradt tejfogak. Véleményem szerint ennek eldöntése szerfelett nehéz. Ugyanis mindazon esetben, ha késik a maradó fog előtörése, várható, hogy egyszer csak mégis megindul a mindaddig késlekedő folyamat. Ha már most a szokottnál tovább helyükön maradt tejfogakat eltávolítjuk, könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy a maradó fog előtörését, mely esetleg am úgyis megindult volna, a tejfogak eltávolításának következményeként tekintsük. Ennek eldöntése csak akkor lenne lehetséges, ha azonos egyén azonos körülmények között kétoldalon megmaradó tejfogai közül csak az egyik oldalon távolítanók el a tejfogakat. Tudtommal ilyen experimentum eddig nem történt. Evvel szemben gyakran előfordul, hogy csupán az egyik oldalon egy vagy két tejőrlőt. pulpitisz miatt eltávolítanak feltehető, hogy ilyenkor az állcsont teste nem szenved át súlyosabb csontgyulladásos folyamatot,' mégis azt tapasztalhatjuk, hogy a megfelelő maradó fogak még akkor is késnek, ha a nekik szükséges hely nem szűkült be. Ez a mindennapos tapasztalat véleményünk szerint amellett szól, hogy legalább is a túlkorai tejfogeltávolítással nem lehet a maradó fogak előtörését siettetni.* * Egészen más a helyzet, ha a tejfog mellett jelent meg a neki megfelelő maradó fog, ilyenkor rögtön el kell távoli tanunk a tejfogat, mert ez spontán javulásnak, de az esetleges szabályozással történő javításnak is csak útjá-' ban van. Ügyszintén el kell távolítani az előretörőben levő maradó fog mellől az olykor ott található tejfogroncsokat.
