Fogorvosi Szemle, 1942 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1942-04-01 / 4. szám

82

gyökérkezelt fog granulómás, vagy tályogos lesz“. Először is az orvos segítsége tulaj dónké pen mindig relatív és sohasem abszolút, mivel a pusztulást, atrophiát, elöregedést és halált az orvosi tudomány nem szüntetheti vagy akadályozhatja meg. Másodszor pedig az orvos peszszimisztikus kijelentései a tudomány és technika haladásába vetett hitet ingatják meg a betegben, mely sokszor a szerencsétlén hétegek egyetlen vigasza. Így előfordult, hogy egy inoperábilis rákban szenvedő intelligens férfi beteg megtudta a valót, öngyilkos akart lenni és csak egy ügyes orvosi kijelentés tartotta vissza attól, — az, hogy valaki azt mondta neki: „hátha éppen most fedezik fel a rákbacillust és ez még segíthet rajta.“ Nem fedezték fel és a beteg azóta meghalt, de mégis utolsó hónapjait ez a remény tette elviselhetővé.

Vannak pl. olyan fogazatbetegségek, melyeknek kezelése nem vezet mindig sikerre, vagy már későn kerül kezelésünkbe (párádéntosis). Ameddig reményünk van arra, hogy kezelésünkkel a fogazat élettartamát meghosszabbítjuk, funkcióját fenntarthatjuk, a kezelést el kell vállalni és a beteg reménységét meg kell erősíteni, pl. sínezéssel a mozgó fogakat összekapcsolni. Persze a vérmes reményektől óvni kell a beteget.

Különösen a fogbél megbetegedéseinek kórismézésekor és kezelésekor igen fontos a beteg alapos kikérdezése a fájdalmak helyéről, hevességéről, de mindent kellő kritikával kell értékelnünk. Előfordul, hogy a betegek, főként nők a gyökércsúcs tájékán nyomásra fájdalmat jeleznek, pedig a fogbél még élő és csupán pulpitisről lehet szó. Az alsó fogakból kiinduló fájdalmak inkább a fülbe, míg a felsőkből sírairmazók a halántéktáj felé sugároznak ki, de vannak kivételek is. Eg'yVietben a rendkívül érzékeny nőbeteg a járomívcsontban és az állkapocsízület felett jelzett igen heves fájdalmat nyomásra, szinte úgy tűnt fel, mintha csontvelő gyulladás és csonthártyalob támadna az arcus zygomaticusban. Ez az állapot pár napig is tartott, míg vizsgálatkor kiderült, hogy a bal alsó híd egyik pillérfoga, a bal alsó 4-fogra helyezett borító-korona alatti fognyaki cariestől támadt pulpitis okozta a fájdalmakat. Néha a betegek már a vizsgálatot ellenzik: a szondától félnek, mert hegyes és a foguk „mindenre fáj“, „hozzá ne nyúljon, mert nem bírom ki“, stb. Gyakran félelmi állapotok miatt túloznak, hogy az orvos jobban vigyázzon, ne merje a fájós fogat piszkálni. Régi emlékek, önvizsgálat folytán a fájdalmakat letört, vagy elszíneződött, devitalizált, amalgammal tömött fogakra vonatkoztatják, pedig élő fog pulpitise okozza azokat. A fogakban a beteg hideget, meleget tulajdonképen nem érezhet, mert hőérző idegvégződések itt nincsenek, csupán fájdalomérzők. Jó kérdés, hogy éjjel is fáj-e a