Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-03-01 / 3. szám
61 ban felezi. Hosszirányban (nyílirányban) az ú. n. tuberculum vonalat követjük, az első és második kisőrlő mélyebbre kerüljön, mint a szemfog csúcsa. Az alsó kisőrlőket harántirányban úgy döntjük, hogy a rágófelületekre fektetett gyufaszálak a szájüreg közepén a frontfogak rágósíkja felett % cm.-rel érjenek össze. Az őrlők külső és belső csücskei egyaránt érintsék a rájuk fektetett vonalzót (Gysi). Ha az alsó kis- és nagyőrlőket már felállítottuk, a felső sáncra megolvasztott viaszt csepegtetve, a felső műőrlőket csukott artikulátorban az alsó fogak megfelelő gödreibe fektetve, helyükre illesztjük, illetve ragasztjuk. A fogak alapját képező sáncot megmelegítve, az artikulátort mozgatva és összenyomva, a fogakat pontosan beállítjuk. Köhler szerint végül még főleg a felső I. kisőrlő helyes felállítását kell ellenőrizni, mert itt kereszteződik a felső és alsó fogív. A felső I. kisőrlő mesialis része még szabályos záródásban érintkezik az alsó I. kisőrlővel, míg a hátsó része már keresztharapásba jut az alsó második praemolarissal. Itt van tehát a fogsorban a fordulópont. Megemlítem, hogy a normális fogak felállítását keresztharapásban Gysi és tanítványai csak szükségmegoldásnak (Notbehelf) tartják és szerintük csak a keresztharapásos műfogakkal érünk el sorvadt állcsontokon is egyensúlyban maradó és mechanikusan helyesen felállított protézist. Ha csak egyetlen fog áll is a gerincen kívül, már ez is megakadályozza az egyensúlyt és a fogsor viselője panaszkodik, hogy nem tud rágni, a fogsor megbillen és elcsúszik helyéről. A fogpróbánál ellenőrizzük, hogy helyes-e a záródás és illeszkedés, harapási magasság, ajakteltség, nem látszik-e majd ki a háncsuk a frontfogak felállítása után (billentési próba, papirtépés, metszők hossza, hangkiejtés, selypítés, sziszegés, stb.). A kész fogsorok illeszkedésének javítása köszörüléssel. Az ú. n. automatikus beköszöriilés az artilculátorban a fogsorok jó artikulációjához feltétlenül szükséges. 1—2 napi viselés után az alaplemezek a resilientia mértékének megfelelően kissé besüppednek a nyálkahártyába, már emiatt is célszerű a beköszörülés. Az alsó fogsorra fekete fogviaszt helyezve, a beteggel összeharaptatunk, de nem szabad a viaszt teljesen átharapni, hanem a hátsó fogak között összeharapáskor is maradjon V2—1 mm.-es rés. Ezután a műfogsorokat ismét begipszeljük az artikulátorba és karborund-glicerin porral végezzük a köszörülést. Igv az ütközőpontok eltűnnek és az artikulációs hibákon igen sokat javíthatunk.
