Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-03-01 / 3. szám

58

oldalán is sokszor kell köszörülni, hogy jól kiugró érintkező pontokat alakíthassunk.

Az alsó I. kisőrlő és a szemfog felállítása közben az artikulátorral előrelemdítést (propulziós mozgást) végzünk; az ütközőpontokat vagy túlszorosan érintkező felületeket köszörüléssel eltüntetjük.

A műfogakat nem állíthatjuk fel mindig szabályos okkluzióban. Ez ellen a fogmíves gyakran vét, pedig pl. prognath harapás esetén, ha az alsó frontfogakat szabályos érintkezésbe juttatjuk a felsőkkel, az alsó fogmű stabilitását teljesen elrontjuk. Mint már többször emlí-7. ábra. Progen harapásban és keresztharapásban felállított müíogak. Az alsó állcsont gerince jóval sízélesebb és hosszabb, mint a felső állcsonté; a felállított müfogak eredeti keresztharapásos müőrlők. (Cross-Bite Teeth).

tetteml, a statikai szabályok megkövetelik, hogy a műfogakat pontosan a gerincre állítsuk és ettől csak igen keveset térhetünk el.

Ha a felső állcsont jóval előbbre van, mint az alsó (prognathia, distalharapás), nem hozhatjuk a frontfogakat szabályos okkluzióba, hanem a felső fogakat jóval az alsók elé kell állítanunk. Mivel ilyenkor a felső ív sokkal nagyobb, mint az alsó, az alsó foggamiturából 1 vagy 2 kisőrlőt el is hagyhatunk. Az Angle II. osztályú anomaüa a müfogazatban is előfordulhat. Nem szabad az alsó fogív viszonylagos kicsinységét azzal kiegyenlíteni, hogy keskeny, kicsiny müfogakat használunk, ez kozmetikailag igen rosszul hat. A felső középső metszőket tetőcserépszerűen fektethetjük egymásra, sőt kissé az oldalsókat is, így a fogívet kicsinyítjük és esztétikailag is sokkal jobb eredményt érünk el, mintha a felső műfogakat megkicsinyítve a gerinc mögé állítanék.

Néha a felső fogmedernyúlvány csontszövete igen jól fejlett, kiáll és a felső ajkat előrenyomja. Ezen a hibán a fogfelállítással nem segíthetünk, hanem a kiálló csontrészeket vésővel vagy fréze-