Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 7. szám
197 A preventív sebkimetszés elvei, amit más testrészek sérüléseinél ma már általában betartunk, az adott körülményekhez képest az arc- és száj üreg-sérüléseknél is keresztülvihetők. Természetes azonban, hogy ez a mimikái izmok, a faciális rostok, az érző idegek épségének szem•meltartása miatt csak bizonyos módosításokkal lehetséges. A sebkimetszés, azaz az operativ sebellátás, csak a teljesen felületes és roncsolt, az alapjukkal az összeköttetést nagyrészt elvesztett szövetrészek eltávolítására szorítkozik. Általában a kialakult álláspont az, hogy az arc- és koponyasérüléseknél az üreget nyitva kell hagyni, a sebeket pedig nem hézagmentesen zárni. A fentieknek előre boesájtás'ával röviden ismertetem, hogy mint látjuk el a nagyobb baleseti sérüléseket az osztályunkon. Miután a sérüléseket az első segélynyújtás alkalmával feltett kötéssel szállítják be, a kötés levételéig nagyobb vérzéssel számolnunk nem kell és így időnk van a sérült állapotának általános megvizsgálására. Lényeges ez abból a szempontból, hogy nincs-e egyebütt, más testrészen is sérülés, nem forog-e fenn belső vérzés veszélye, nem szenvedett-e a sérült koponyaalapi törést, avagy agyrázkódást, stb. Amennyiben az aresérülésnél rögtöni beavatkozást igénylő elváltozás nincs, úgy a ténykedésünket a fenti egyéb sérülés fogja irányítani. Belső vérzés, koponyaalapi törés esetén csak a legszükségesebbet végezzük el: vérzéscsillapítás, levált szövet- 'és csontdarabok eltávolítása, a törvégek ideiglenes rögzítése az, amit ilyenkor elvégezhetünk. Hasonlóan tartózkodunk mindennemű felesleges tevékenységtől súlyos agyrázódás, eszméletlenség esetén is, mert a sérültnél a teljes nyugalom biztosítása életmentő lehet. Nyugtalanság esetén sedativumot adunk, a fejre jégtömlőt alkalmazunk, gondoskodunk továbbiakban a szájtoalettről, amit H202 oldatba mártott tupferekkel végzünk, esetleg vízfecskendővel öblítünk, vagy oxygénnel tisztítunk. A száj tisztítást napjában többször ismételjük. Hasonlóképpen gondoskodunk a vizelet és szék ürítéséről is. Igen fontos a bteg erőbeli állapotának fenntartása. Ha tud nyelni, úgy folyékony, pépes étrendet nyújtunk, a vízveszteség pótlásáról még külön gondoskodva, ha a nyelés akadályozott, úgy katéteren keresztül, vagy tápcsőrével, hypodermoklysissel juttatjuk a legszükségesebbeket. Az öntudat rendszerint 1—2 nap alatt feltisztul és a beteg önként tud táplálkozni. Halaszthatatlan az állkapocs nagyobb roncsolásainál a nyelv hátracsúszásának megakadályozása, amit legegyszerűbben a nyelv csúcsán át vezetett öltéssel akadályozhatunk meg, amikor a fonalat a szájzugon át kivezetve az arcon vagy nyakon rögzítjük.
