Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-06-01 / 6. szám

167

▲dalok a fogbetegségekről mint népbetegségekről 6000 katonaköteles vizsgálata kapcsán. '

Irta: zádorfalvi DEME KÁROLY ezredorvos.

Neves szakemberek évtizedek óta számos szakmunkában, népszerű közleményekben feltárták az emberi fogazat egyre fokozódó romlásának okait és az egész szervezetre kiható igen súlyos következményeit. Az orvosi kutató munka a fogbetegségek terén is nagy eredményeket tud felmutatni, jólehet, a legelterjedtebb fogbetegségnek, a cariesnek a specifikus kórokozóját ma sem ismerjük és így keletkezését illetőleg a cariest a szájban jelenlévő saverjesztő sztreptokokkuszok termelte tejsav indítja meg azáltal, hogy kioldja kedvező körülmények között a zománc mészsóit és ezáltal hozzáférhetővé teszi a fog szerves állományát a bacteriumok közvetlen hatásának. Baumgartner a tejsavnak a szájban ilyen töménységben való keletkezését lehetetlennek tartja, ő a zománc mészsóinak a kioldását közvetlen bacterium beburjánzásnak, mint elsődleges tünetnek és az ezek által termelt és létrehozott savat, mint másodlagos jelenséget fogja fel. A Milleré kemikoparaziter, a Baumgartneré paraziter elmélet néven ismeretes a fogászatban. Ezen helyi tényezőkön kívül nagy szerepet játszik a különböző fogbetegségek keletkezésében a szervezet alapanyagcseréjének a negzavarása, a hiányos, egyoldalú táplálkozás, belső sekréciós zavar, melyek rányomják jellegzetes bélyegüket úgy a tej, mint a maradandó fogak fejlődésére. A fenti tényezőkön kívül tagadhatatlanul az öröklésnek is nagy szerepe van a fogak minőségi fejlődésében, ismerünk rosszfogú szülőket, akiknek a rendetlenül növő, cariesre hajlamos fogait a gyerekek minden eddig ismeretes prophylaktikus ténykedések alkalmazása ellenére is öröklik.

Számos statisztika és tömegvizsgálat eredménye arról tesz bizonyságot, hogy a caries, foghiányosság és a paradentosis oly nagy méreteket ölt a legkülönbözőbb néprétegekben, hogy bármelyik elméletet fogadjuk el és bármelyik tényezőt tartjuk fontosnak a fogbetegségek keletkezésében, a specifikus kórokozó felfedezéséig nem tehető más, mint az eddig ismert prophylaktikus eljárásoknak alkalmazása és propagálása a legszélesebb néprétegeknél. Mert bármilyen örvendetes részletsikerekkel dicsekedhetünk ezen a téren, a nagy népi tömegek fogbetegségének a problémája sem a rendszeres kezelést, sem a megelőzést illetőleg nincs megoldva. Különösen a szakorvostól távol élő falusi .lakosságunk fogazata van a legelhanyagoltabb állapotban, olyannyira, hogy méltán tartják egyesek egyik legsúlyosabb népbetegségünknek. Ez az állítás az első hallásra talán túlzásnak látszik, ha

2*