Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1941-05-01 / 5. szám
150 A harmadik beteg 57 éves, fogatlan állcsontján teljes protézist hord. Kétszer esett át alveotomián, mert a fennálló alsó állcsonti fájdalmak okát a fájdalom helyén lévő csontkiemelkedésekben látták. A röntgenvizsgálatnál kiderült, hogy retentióban lévő fog okozza a panaszokat, melynek eltávolítására teljes gyógyulás állt be. A negyedik esetnél 50 éves beteg erős fájdalmakról panaszkodik a bal arefélea, valamint bal karjában és térdében. A fogatlan bal felső állcsontról készített intraarális felvételen bölesességfog gyökérmaradványai láthatók, melyek eltávolítása a panaszokat megszüntette. Az ötödik esetben jobboldali, a fül felé kisugárzó fájdalmak miatt a jobb alsó bölosességfogat eltávolították, anélkül,, hogy röntgenfelvétel késizült volna. Müvei a fájdalmak továbbra is fennállottak, sízerző röntgenfelvételt készít, melyen retentióban lévő második moláris látható a fájdalmak okaként. A hatodik esetnéd (45 éves) 20 év óta fennálló fájdalmak és feszülésérzés állottak fenn a jobb arcfélen és az orr alatt. Időnként évekig tünetmentes volt. A röntgenfelvétel a retentióban lévő jobb felső nagymetszőböl kiinduló follicularis cystát derített ki, melynek műtéti eltvávolítása után teljes gyógyulás és tünetmentesség állt be. (Eef.: Lutz György dr.) Dr. MED. A. ANSPACH: A nyelvrák korai diagnosának a kérdése. (Zur Frage der Frühdiagnose des Zungenkarzinoms.) D. Z. W. 1940. No. 1. A szájüreg praedeliktiós helye a jó- és a rosszindulatú megbetegedéseknek. Sok esetben fennáll annak a lehetősége, hogy a szájüregben észlelhető elváltozásokat okozó megbetegedések maguk is elsődlegesen a nyálkahártyában, a csontban vagy a mirigyekben foglalnak helyet. Más esetekben pedig az általános organismus megbetegedéseinek a tünetei jelentkeznek a szájban. Ezen többékevésbé jellemző tüneteket éppen a helyes diagnosis és therapia korai felállítása szempontjából nem szabad a fogorvosnak figyelmen kívül hagyni. A nyálkahártya specifikus és aspecifikus megbetegedéseitől, a tuberkulosistól, luestől és dermatosistól eltekintve a nyelv rákos megbetegedése az, aminél a therapia mindig kilátástalan lesz, ha a diagnosist későn állítjuk fel. A betegek nemcsak a nyelvpanaszokkal, de a nyelési és a beszédzavarokkal is, túlnyomó részben legelőször fogorvosukat keresik fel és így ő állíthatja fel leghamarabb a nyelvrák korai diagnosdsát. Leukoplakiás gócokból, egészségtelen száji viszonyokból elég hamar következtethet a nyelven és a pofákon később jelentkező malignus beszürődésekre. Ilyenkor erkölcsi kötelességünk sebésszel lépni összeköttetésbe és a kétes esetekben nincs egyszerűbb egy próbaexcisiónál, amivel a. histopathologikus alátámasztja a carcinoma diagnosisát. A próbaexcisiót már közel száz éve alkalmazzák diagnostikus célokra és az azt követő histologiai vizsgálat a legbiztoeabban állapíthatja meg, hogy a nyert anyagban malignus, tumorról van-e szó. A beavatkozást szakszerűen és lehetőleg aseptikusan kell végezni, mert nem ritkák azok az esetek, amikor a beavatkozás következményeként infektiók, sőt septikus tünetek is jelentkeznek, ami mind elősegíti a tumor gyorsabb növekedését. Bizonyos gyógyszerek kipróbálása, ecsetelések, kenőcsök és jódkálikúrák mind csak elhúzzák és rosszabbítják a radikális műtét, illetőleg a röntgen- és a rádium-besugárzás sikerének a lehetőségét. A nyelvrák a szájban fellépő carcinomatosus megbetegedések leggyakoribb lokalisatiója. A breslaui sebészeti klinikán 266 szájüregi iákból a nyelven
