Fogorvosi szemle, 1941 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1941-04-01 / 4. szám

128

HÍREK.

VEREBÉLY TIBOR orvostanár temetésén (április 1-én) egyesületünk küldöttséggel vett részt éa koszorút helyezett ravatalára. Nagy vesztesége az Ö halála fogorvostársadalmimk ügyeinek is. Nem volt oly kérésünk, amelyet mint az egyesület tiszteletbeli tagja, ne tett volna azonnal a legbensöbb szívügyévé, megvalósítandó programjává. Elhúnyta nagy vesztesége az orvostudománynak, a szenvedő emberiségnek. Nagy volt mint gyógyító orvos, mint, tudós és mint pedagógus egyaránt. Vigasztaló sugár nagy gyászunkban az a tudat, hogy mindazon sok tudás, tapasztalat, kísérleti eredmény, amivel istenadta tehetségét munkássága évtizedei alatt művészetté csiszolta, mint becses kincs megmaradt örökségül az utódokra. Szeretve tisztelt személye feledhetetlenül megmarad emlékezetünkben.

Még frissen sajgott az a seb, amelyet Verebély Tibor halála okozott, amidőn röviddel utána mélységes megrendüléssel kellett tudomásul venni Teleki Pál gróf miniszterelnök tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát. E lapnak és ezen néhány sornak nem lehet célja az,,, hogy Teleki Pál gróf egyéniségét és érdemeit, a hazájáéit önkínzó lelkiismeretességgel küzdő nagy hazafit méltassa. Megörökíti egyéniségét a történelem, amely Őt mindörökké felejthetetlenné teszi. Hazánk nagy fiát mély fájdalommal gyászoljuk. (P. E. dr.)

MÁTHÉ prof. a Stom. Kiin. tantermében összehívott orvosok előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg márc. 29-én Verebély Tiborról, elhunyt prof. társáról. Április 5-én pedig gróf Teleki Pálról, hazánk nagy fiáról, a nagy magyarról emlékezett meg megrendült szavakban a klinika orvosi kara előtt Máthé professzor és felszólítására március 29-én Verebély, április 5-én gróf Teleki, a két nagy halottunk emlékének rövid néma felállással hódoltunk.

Az I. sz, Sebészeti Klinika árván maradt orvosaihoz Máthé prof. a következő levelet intézte:

Kedves Barátaim!

Az Orvosegyesület legutóbbi szomorúan végzetes ülésén magam is résztvettem s így szemeim előtt folyt le egy nagy emberi és orvosi egyéniség életének váratlanul gyors és gyászos, de dlieső befejezése.

Mindnyájan ismertük, tiszteltük és szerettük a megboldogult Verebély professzorunkat és fölöslegesnek látom hervadhatatlan érdemeit összegezni, hiszen Ti ezeket jobban ismeritek. Ismertük Őt, mint kiváló tanítómestert, a logika nagy mesterét, aki a legszövevényesebb tárgyat is világos formába tudta önteni, élvezetesen és szellemesen előadni. Láttuk Őt az Orvosszövetségben és másutt a közért harcolni az orvosok sorsának javítása érdekében, sokszor emelve fel szavát a hatalmasokkal szemben is.

Mint az Egyetem Rector Magnifieusa az Universitas legmagasabb helyén a legméltóbban képviselte karunkat, tudományunkat és az orvosi rendet. Élete és pályafutása szüntelen munkanapok sorozata volt, alig ismerve a pihenést. A mütőkésnek, az írótollnak egyaránt nagy mestere és fanatikus munkása volt.

Kiváló hazafinak ismertük, aki mint nemzetének munkása méltóan vonulhat a nemzet Pantheonjába. Mindent elért, amit egy orvos pályafutása során elérhet, sikerei és dicsősége is volt. Büszkén emeltük szemeinket mindig a mi szeretett tudós professzorunkat, Zászlóvivőnket, aki már nincs többé! .. .