Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
55 riiit a fogak áttörése után a zománc keményedése külső befolyásra történik. Ugyanis feltételezzük, hogy a zománc kezdődő elmeszesedésénél a szájnyálból diffusió útján fehérjékkel összeköttetésben lévő mészsók rakódnak le a zománcba és előidézik annak megkeménydését. Ezt használta fel Andersen a maga álláspontjának igazolására, hogy osmoticus úton megfelelő mészsót tartalmazó fogport lehet a zomárc felületébe bevinni, amit a fémtanban használatos remineralisatiós elvvel kívánt vonatkozásba hozni. Mindenesetre a nyál jelentősége mellett szól, hogy bizonyos, a nyáltól borított fogak nem válnak cariosussá. A nyál Viscositásának is nagy befolyása van a caries kifejlődésére, amellyel ez egyenes arányban növekszik. Ezért kell a nyálkahártya gyulladásos megbetegedéseméi a fogak tisztántartására rendkívül nagy gondot fordítanunk, és amennyiben a beteg ilyenkor a fogak tisztántartását maga elvégezni nem tudja, úgy vegyen mindig szakorvosi kezelést igénybe. A caries elleni védekezés harmadik csoportjába tartozik a caries megelőzésének kérdése, vagyis olyan intézkedések megtétele, amelyek a zománc ellenállóképességét fokozzák és ezáltal a fogak szuvasodását megakadályozzák. Kérdés tehát, hogy mi módon befolyásolhatnánk a zománc elmeszesedését és ezáltal a fogak ellenállóképességét. Az eddigi vizsgálataink, megfigyeléseink alapján megállapítást nyert, hogy a zománc ellenállóképessége függ annak elmeszesedésétől és szerkezetének tökéletességétől. A zománc fejlődése pedig függ a táplálók utján felvett ásványi sók, vitaminok, valamint szénhydrátok, fehérjék és zsírok alapanyagának mennyiségétől. Mindenesetre nagy szerepet játszanak a táplálék feldolgozásánál a hormonális tényezők. Az említettek közül a legkönnyebben megfogható a táplálék és nehezebben elérhető a hormonális tényező. Tudnunk kell azt, hogy a fogak meszesedése már a méhen belüli élet 6. hetében veszi kezdetét és így mindazok a megbetegedések, amelyek az anyán keresztül a magzati szervezet mésztart almának csökkenését vonják maguk után, a fog zománcának hiányos kifejlődését fogják eredményezni. Ezért fontos, hogy úgy a leendő anyák, mint a szoptató nők táplálkozását is olymódon irányítsuk, hogy a táplálékkal mindazokat az ásványi anyagokat felvegyék, amelyekre a fogak felépítésénél, illetve elmeszesedésénél szükségük van. A csecsemő részére a legmegfelelőbb összetételű táplálék kétségkívül az anyatej. Bár összetétele mindazoknak a kívánalmaknak megfelel, amelyeket a csecsemő szervezetének felépítésénél támasztunk, mégis annak tápértéke teljes egészében függ az anya helyes anyagcseréjétől. Az intrauterin kortól kezdve körülbelül a 24. életévig tart a fogak elmeszesedése, illetőleg gyökereinek elzáródása.
