Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
50 ismeretében is, a prophylaxis érdekében a gyógyítás részére bizonyos feltételeket kell felállítani. Prophylactikus szempontból a caries chemico-parasitaer okozóira való tekintettel felmerült az a kérdés, hogy vájjon lehetséges-e a szájüregben a savképződést vegyszerek útján megakadályoznunk, avagy állanak-e rendelkezésünkre olyan gyógyszerek, amelyek egyidejűleg a baktériumokat is elpusztítják. Erre röviden csak nemmel felelhetünk, minthogy a szájöblítésre használt szájvizek a száj üreg baktériumflórájára csak rövid ideig tudnak hatást kifejteni. Ha viszont olyan gyógyszereket alkalmaznánk, amelyek a baktériumokat elpusztítanák, akkor azok a száj nyálkahártyáján sérüléseket, lemaradásokat okozhatnának. A caries elleni védekezést három csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartozik a caries gyógyítása, amellyel együtt kell tárgyalnunk, mint második csoportot, a caries folytán keletkezhető szövődmények megelőzését, a harmadik csoportba tartozik a caries megelőzése. A caries megelőzésének tárgyalását, amely logikai sorrendben annak fontossága miatt az első helyet követelné meg, beszámolómban utolsónak kell hagynom, mert ez a rész a mai gazdasági körülmények között, sajnos, legkevésbbé tartozik az orvos hatáskörébe. A már felépített caries gyógykezelésénél a Black által előírt módszerek alkalmazása tekintetében lényeges változtatásra nincs szükség. Az első és legfontosabb kérdés, mikor nevezzük a fogat cariosusnak, mikor kell a fogat megtömni? A felelet nagyon egyszerű. Mindazon fogaknak a gyógyítása, amelyek a szuvasodásnak legkisebb mértékét — akár csak az elszíneződést is — mutatják, feltétlenül indokolt. A kérdés csupán az, hogy vájjon praeventive gyógykezelés alá vegyük-e azokat a fogakat is, amelyeken a caries jelei nem mutatkoztak ugyan, de a cariesre való hajlam kétségtelenül adva van. Itt természetesen a mély barázdákra gondolok. Sok évtizedes tapasztalataink azt mutatják, hogy a Black által előírt szabályoknak megfelelően behelyezett tömések a fogakat a cariestől hosszú évtizedeken keresztül is mentesíthetik. Azt is tudjuk mindnyájan, hogy a cariesek, — főleg a kis- és nagyőrlők cariesei -— leginkább a fissura-cariesékből indulnak ki. A fissu ra-eari esek felismerése fogorvosi szempontból nehézségekbe ütközik. Mert, sajnos, ma még mindig ott tartunk — még a legcivilizáltabb országokban is —, hogy a betegek rendszerint csak akkor jelennek meg a fogorvosnál, ha már valamelyik fogukban üreget éreznek. Leggyakoribb szólásmódja a betegnek, hogy egy-két nappal ezelőtt letört a foga s miután fogait elhanyagolni nem akarja, sürgősen
