Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-02-01 / 2. szám
44 tik a Üydraulikus nyomást kiváltó ételpép eloszlását. Az abráziós fogazat lefolyó csatornái a felső állcsonton általában mediánfelé, míg az alsó nagy őrlőkön inkább ferdén, bukkálisan és a fogközök felé irányulnak, míg a nagy meziolinguális csücsök az ételpépet az alsó nagyőrlőkön inkább visszatartja a rágófelületen és nem engedi a nyelv alá csúszni. Azon meggondolásból kiindulva, hogy az abráziós felületek az állcsontmozgásokra vonatkozó fontos törvényszerűségeket tükröznek vissza, érdekes figyelemmel kísérnünk egy olyan fogazat kopását, ahol az állcsontok már eredetileg is keresztharapásos helyzetben illeszkedtek egymáshoz. (Centrálobkluzióban két oldalt nem egyenlő mértékű keresztharapás áll fenn.) Ha figyelembe vesszük alapvető tételünket, hogy a fő rágómozgásnak befelé és felfelé kell irányulni, illetőleg ez a mozgás jelenti a visszatérést a centrálokkluzióba, úgy már a priori megállapíthatjuk, hogy a keresztharapásos állcsontban az abrázió nem lehet olyan, mint a normális fogazatban szokott lenni, — hanem a kopás inkább egyenletesen terjed ki úgy a bukkális, mint a linguális csücskökre, tehát olyan kopásokat látunk, mint aminőt a .négyfázisú (Gysi, Max Müller) rágómozgások alapján a normális fogazatban kellene látnunk. A 25., 26. ábrán egy keresztharapásos fogazat igen jellegzetes abrázióját figyelhetjük meg. Ezen koponyán baloldalt a keresztharapás valamivel nagyobb mérvű, mint a jobboldalon, a bal alsó 6-oson félcsücsökszélességnél y2 mm.-el nagyobb, míg a jobboldalon félcsüesökszélességnek felel meg. Az izületi árok a jobboldalon oldalfelé 25., 26. ábra. Keresztharapásos fogsorok kopási felületei.
