Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

ш

síkja kívülről befelé emelkedik, míg- a felső őrlőfogak lekopott rágósíkja ezzel ellentétes irányban, belülről kifelé süllyed, mivel itt inkább a palatinális csücskök koptak le. A harántirányban lerágott rágósikok hajlásszöge a vízszintes síkhoz különböző lehet, 5—10 foktól 20—30 fokig terjedhet, sőt ritkán még jóval több is lehet. A ferde síkok az egyes fogakon nem egyforma bajlásszögűek, míg néha a felső kisőrlőkün és I. nagyőrlőn igen kifejezettek, а II. és főként а III. nagyőrlőn jóval kisebb mértékben vannak meg, sőt а III. felső nagyőrlő rágófelületén sokszor erősen kopott fogazató, állcsontokon is, a bölcsességfog palatinális zománcfala még erősen kiemelkedik, a rágófelület ennek megfelelően konkáv, vagy a nyelvi oldalon magasabb is lehet, mint az orcái oldalon.

14., 15. ábra. A Homo primi .genius ex Crapina és egy VII. századbeli bessenyő állkapocs rágófelületének és nyílirányú síkjának hasonlatossága.

Az abráziós rágófelületek ilyen kialakulása harántirányban célszerű folyamat, mert a főrágómozgás irányának felel meg és utat teremt az ételpép számára, kívülről-befelé (mediánfelé) és felfelé (dorzálisan) irányul. Nemcsak emberi fogazatokon, hanem lerágott anthropoid majomállcsontokon, sőt fűevőkön (Herbivora) is észleltük a rágófelszínek eme haránt, ferdesíkos beállítását, tehát ezt nem tekinthetjük véletlennek, hanem célszerű folyamat eredményének kell tartanunk. Előfordul, hogy a palatinalis oldal az őrlőkön egészen a zománccementhatiár közelébe kopik le, míg a bukkális oldal magassága még jól megtartott. (6., 7. ábra.) Minthogy ragadozókon és rágcsálókon, hol a nyitó-csukó, vertikális, illetve az anteroposterior, sagittális irányú rágómozgások dominálnak, ilyen irányú rágósíkok keletkezését nem észleltük, feltételezethető, hogy ezt az oldalmozgás hozza létre. (11., 12., 13., 14., 15., 16. ábra.) (Folyt, köv.)