Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940-04-01 / 4. szám
128 latra bevonul. Addig is tehát, amíg mód nyílik arra, hogy a rendszeres gyógykezelés megfelelő költsége előteremtessék, évente megtartott vizsgálatokkal kellene ráirányítani a lakosság figyelmét a fogszuvasodás okozta -veszedelmekre. Azokat pedig, akik foglalkozásuk folytán szociális intézmények keretében a betegség ellen biztosítva vannak, reá kellene vennünk arra, hogy ezen jogukkal élve, szuvas fogaikat hozassák rendbe. 7. Az egészségügyi propagandának ki kell terjednie az egészségügyi segédszemélyzetet képző intézetekre is, így aiz Országos Közegészségügyi Intézet, valamint a Stefánia Szövetség által fentartott védőnőképző tanfolyamokra is. Kötelező tárgyként kellene a fogápolás és gondozás tanítását beiktatni ezen intézmények tananyagába. Legalább évente egyszer úgy az óvónő-, mint a tanítóképző intézetek hallgatóinak is előadást kellene tartani e tárgyról. 8. A társadalom megszervezése, nevelése és felvilágosítása előadások, filmek, a sajtóban elhelyezett ismeretterjesztő közlemények útján volna lehetséges. Kívánatos volna kiállítások rendezése, ahol szemléltető módon jutnának az emberek tudatára a fogszú következtében az emberi szervezetben keletkező és az egészséget veszélyeztető betegség pusztító hatásaira. Teljes tudatában vagyok annak, hogy a caries problémáját nem merítettem ki nemcsak az előadásomra szánt idő rövid volta, de a, helyszűke is megakadályoz abban, hogy mindezt megtéve, mulasztásaimat itt pótoljam. Nekem nem volt más feladatom, minthogy ráirányítsam a figyelmet a caries problémájára, és megjelöljem azt az utat, amelyen tovább haladnunk, kutatnunk kell, hogy e szörnyű népbetegségtől és annak következményeitől az emberiséget megszabadítsuk. Ha pedig mindez teljesedik, akkor a megelőzés munkája eredményes lesz és nem volt hiábavaló a fáradságos munka, amit munkatársaimmal együtt végeztünk. Hiszem, hogy a munkaközösség kialakulásától remélhetünk eredményt a magyar jövő érdekében. # # * E helyütt köszönöm meg dr. Meák Géza székesfővárosi közkórházi főorvos, volt tanársegédemnek, dr. Bcherfel Géza és dr. Orsós Jenőné tanársegédeknek, dr. Morvái Stefánia és dr. Radó Endre gyakornokaimnak az egyes csoportok átvizsgálásánál végzett becsületes és pontos munkájukat, valamint vitéz Solth Károly tisztiorvos úr statisztikai útmutatásait, akiknek segítsége nélkül a nagy anyaggal egyedül megbirkózni nem tudtam volna.
