Fogorvosi szemle, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

3

kellene rágni, mint a csücskös fogazatának. Azonban az abráziós felületek sohasem síkok, hanem a zománc és dentin egyenetlen kopása folytán éles zománclécek, szélek és lapos dentinvájulatok keletkeznek. Az eredeti harapási mód, a túlharapás mértéke, az izületi pálya és a fejecsek alakja, a táplálkozás módja és a táplálék összetétele mind lényeges befolyással vannak az abrázió fellépésére és módjára. Inkább csak széles arcú és erős rágóizomzatú egyének fogai szoktak lekopni és a kopás folytán létrejött (abráziós) él-2b 3

l.„ 2a, 2b, 3. ábra. Lerágott (abrazált) fogfelületek.

harapás leginkább csekélyfokú, 1—2 mm.-es túlharapásból szokott kialakulni, míg az európai emberen gyakran előforduló 5—6 mm.-es túlharapás (mélyharapás) és ennél még nagyobb mérvű frontelőreharapás (overbite and overjet) esetén abrázió nem szokott fellépni. Üjabban jogosultnak látszik, hogy külön fogazat i konstit-uciós típusokat különböztessünk meg. Ilyen funkcionális, erősen rágó, erős rágóizomzatú típushoz tartozik az olyan egyén, akinek a mai puha táplálék mellett is erősen lerágott fogazata van, de legtöbbször az ilyen egyén kikérdezése kapcsán kitűnik, hogy táplálkozás közben előnyben részesíti a kemény, nehezebben meg1 2a