Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
84 ij folyamat mindig az ínyen kezdődik. Az erősen vérző, duzzadt íny szélén, az interdentalis közben az ínypapilla csúcsán, esetleg az ínynek a fogak felé fordított oldalán (a tasakfalon), vagy az extrakciós seb szélén rendszerint csak egy helyen, kicsiny, gombostűfejnyi nagyságú felszínes fekély képződik. Ez a fekély a környezet beolvadása folytán nagyobbodik, terjed, eleinte kizárólag az íny széle mentén, élénk fájdalmak kíséretében. A folyamat kezdetén tehát az íny vagy extrakciós seb szélein 1/2—1 mm. széles fekélyes övét, vagy a papillán 1—2 mm2-nyi fekélyes területet látunk, melyet piszkos-szürkés lepedék fed, vérzékeny, bűzös és fájdalmas. A folyamat hevenységétől függően változó sebességgel terjed lapszerint. Ezt a terjedést hőemelkedés, láz, a környéki nyirokcsomók erős és fájdalmas duzzanata kíséri. Egy vágj' néhány nap alatt a fekély a szomszédos fogak mentén is végig Írúszik az íny szélén, úgy, hogjr rövidesen egy fogcsoportot, esetleg az egész fogazatot girlandszerűen övezi a változó, esetleg У2 cm. szélességű, mindig piszkos-szürkés lepedékkel borított fekélykoszorú. A feszes íny felszínén túl az áthajlási redőre a fekélykoszorú sohasem terjed. Rövidesen a fekélykoszorúval szomszédos, azokhoz hozzáfekvő pofanyálkahártyán, nyelvszélen, ajkak belső felületén is rizsszemnyi-fillérnjű nagj'ságú, szabálytalanul szaggatott szélű, felületes, szintén piszkos-szürkés lepedékkel fedett fekélyek támadnak. Ilj'enkor már az egész szájnj'álkahártj-a erősen vérbő, duzzadt, erős nyáladzás észlelhető, a jellemző édeskés átható foetor már távolról érezhető. Nagj'obb ínyfelületek kifekélyesedése esetében a beszéd, táplálkozás a rendkívüli fájdalmasság miatt erősen nehezített. A laza nyálkahártyának nagyobb felületei azonban csak kivételesen fekélyesednelr el. A folyamat elsősorban az ínyt pusztítja. A fekélyek általában heg nélkül gyógyulnak. Míg azonban a laza nyálkahártya felületén a restitutio még aránylag kiterjedt fekélyesedéskor is teljes, addig az ínyen kismérvű fekélyek után sincs többé restitutio ad integrum. így az egj'szer elpusztult interdentalis papillák nem képződnek újra és az íny széle is a rajta lezajlott fekélyes gjuxlladás után mélyebbre kerül. Súlyos heveny vagjr hosszú ideje fennálló, e1 hanyagolt, kezeletlen esetekben az íny szövetének tetemes része elpusztulhat. Ezt megsínyli az egész paradentium. A súlyos gyulladásos izgalom hatására a processus alveolaris csontja feltűnően gjmrs iramban lebontódik, a fekélj'es gyulladás maga azonban sohasem terjed a csontig, mert a fekélyek az ínyen is épp oly felszínesek, mint a laza nyálkahártya felületein. Az íny és csont szövetének mennyiségi megfogyatkozását követi a fogak nagyfokú lemeztelenedése, kóros mozgékonysága. Mivel a gyógyulás után szöveti restitutio nincs, ez az
