Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
78 aphták nagyságuktól függően 3—8 nap alatt spontán hámosodás útján heg nélkül gyógyulnak. Az aphtaerupció ritkán egyszeri, hanem rendszerint több erupció követi egymást rövid időközökben (sokszor órákon belül). Ezen erupciók a folyamat súlyosságától függően 1—3 napon keresztül követhetik egymást, amikor már hámosodó, gyógyuló aphták mellett újabbakat láthatunk. Heveny stomatitis aphtosa esetében azonban hosszabb időn át ismétlődő erupciók ritkák, úgyhogy a stomatitis aphtosa gyógyulása 8—10 napon belül várható. Míg heveny stomatitis aphtosa esetében az aphták sokszor nagyszámban lepik el a hurutos, vérbő nyálkahártyát, addig idült esetekben rendszerint 1—2, ritkán több aphtát látunk egyszerre az egyébként gyulladásmentes nyálkahártyán. Az idült aphták, ellentétben a heveny stomatitis aphtosával, inkább a felnőttkor betegsége. Az idült aphták nagyjában azonos megjelenésűek, szintén kerekded, tojásdad alakúak, éles szélüek, keskeny, piros udvarral övezettek, fájdalmasak, de többnyire nagyobbak: lencsényi-babnyi nagyságúak és mélyebbre terjednek. Ez utóbbi tulajdonságuk következménye, hogy az eleinte ugyancsak élénksárga lepedék idővel piszkosszürke színű lesz, a közvetlen környezet oedemásan beszűrődött, olykor felsáncolt szélű és a gyógy tartam is elhúzódóbb: 1—3 hétig tart. Míg a heveny aphták mindig hegesedés nélkül gyógyulnak, addig ezek néha a mélyebb beszűrődés folytán heggel gyógyulhatnak. A heveny stomatitis aphtosa aránylag rövid lefolyású betegség, melyet gyakori és egymást sűrűn követő erupciók jellemeznek. Ellenben a chronikus aphtosis makacs, hónapokig, sokszor évekig tartó kórfolyamat: az egyidőben látható 1—2 aphtát azok gyógyulása közben vagy után újabbak követik anélkül, hogy akár a beteg közérzetének romlása, akár egyéb tünetek kísérnék az egyes aphtaerupciókat. Az egyes aphtaképződések között néha hosszabb tünetmentes időszakot is megfigyelhetünk. Sok szerző ma is vallja, hogy a heveny és idült stomatitis aphtosa két különböző megbetegedés. Ez a felfogás azonban nem látszik indokoltnak. Valószínűbb, hogy ugyanazon kór másként nyilvánul fiatal, mint idős korban. Az aphta akár hevenyen, akár idülten támad, azonos kórszövettani képet ad: felszínes izzadmány képződik körülírt területeken a há,m alatt és a hám sejtjei közé. E lepedék felett a hámsejtek elpusztulnak, lelökődnek, úgyhogy tiszta fibrinlepedékkel borított erosiók támadnak. A fibrinlepedék adja az aphta jellegzetesen élénksárga színét. Idült aphták esetében, melyek hegesen gyógyulnak, a fibrinizzadmány a mély felé, a submucosába is terjed, majd a hosszabb fennállás alatt fokozatosan kopik s felületesen baktériumokkal, detritussal kevert szürkés lepedék támad. E kór
