Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
76 Vegyi behatásra a mélyre terjedő sérülés ritka, egyrészt mert a nedves nyálkahártya felületén a vegyi ágens szétfolyik és felhígul, másrészt mert az ösztönsEerű védekezés elejét veszi a vegyi ágens huzamosabb behatásának. A sérülés hatására reaktiv lob támadhat, mely fibrines izzadmányképzést okoz. Míg a vegyi sérülések kedvenc előfordulási helye a nyelv hegye, háta, addig művi sérüléseket rendszerint a pofán, a nyelvszélen (3. kép) láthatunk, melyeket többnyire töredező fogak éles szélei okozzák. Ritkábban ok gyanánt szerepelhet szöveti érzéstelenség, bénulások kapcsán, bizonyos idegrendszerbeli megbetegedések nyomán támadó trismus, amikor még ép fogak is súlyosabb sérüléseket okozhatnak a lágyrészeken. E különböző kiterjedésű, de körülírt folyamatok diagnózisát biztosítja egyrészt a minden kétséget kizáró anamnézis, másrészt a jellegzetes elhelyezkedés. A kiváltó ok kiküszöbölésén kívül csak enyhén desinficiens öblögetöt rendeljünk. 2. Traumás eredete van az úgynevezett Bednár-féle aphtiáknaJc is. A csecsemők életének első heteiben, hónapjaiban támadó kórfolyamat, Felületes, rizsszemnyi-cseresznyemagnyi nagyságú hámfosztott, szürkéssárgás lepedőkkel borított területek, melyek szimmetrikusan helyezkednek el a raphe két oldalán, közel a kcménylágyszájpad határán a hamulus pterygoicleusnak megfelelően. A tipusos lokalizáció oka a hamulus pterygoideus felett megfeszülő és igen vékony, érzékeny nyálkahártya. Keletkezését visszavezethetjük csecsemők oktalan szájtisztítása folytán előállott sérülésekre. E szájtisztítás felfüggesztése után rendszerint maguktól gyógyulnak. 3. Legyengült csecsemők betegsége a soor (stomatitis oidica), de elesett idősebb gyermekeken, sőt felnőtteken is támadhat. A megbetegedés mindig a száj nyálka hártyán kezdődik, ahol eleinte elszórtan, különösen a nyelv hátán, de az ajkak, pofák és szájpad nyálkahártyáin is, kicsiny, kerekded, fehéres, felületes foltok támadnak. E képletek jól láthatóan kiemelkednek a környező élénkpiros, hurutos nyálkahártyán, mindinkább szaporodnak, gyorsan növekednek, úgyhogy csakhamar kisebb-nagyobb szabálytalan kiemelkedő foltokká olvadnak. Súlyosabb esetekben e lepedékes felrakodások a nyálkahártya tetemes felületeit bevonva (soorgyep), a garat, légcső és bárzsing felé is terjedhetnek. Eleinte e felrakodások lazán tapadnak, elég könnyen elválaszthatók, a hámot se igen szövik át, később azonban részint a felületes szövetek, így a hám erősebb átszövődése, részint a fokozott gyulladásos izgalom okozta fibrinkiválás folytán mind jobban tapadnak. Az érzékeny, fájdalmas nyálkahártya a táplálkozást nyelést gátolja.
