Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1939-02-01 / 2. szám

50

A két visszatartott fog- egymás irányába nőve egymást a kinövésben akadályozza. (2. ábra.)

A gyermeknél talált többi rendellenesség semminemű különösebb érdekességgel nem bír, sem a III. osztályú rendsllenesség kezelése, sem a visszatartott szemfog szabaddátétele és a fogsorba húzása. Így elsősorban a mesiodens által okozott fogvisszatartásról óhajtunk beszámolni.

A fogorvosi irodalomban közismert, hogy fölös számú fogak, valamint fogakhoz hasonló képződmények a rendesen képzett fogak visszatartásához vezethetnek, miután az odontoid áttör s a fogsorban a rendes fog helyét elfoglalja. Az odontoidok által akozott fogszabályozásiam rendellenességek lehetőségeiről Immenkamp számol be. (Fortschr. Orthodont. 2. 425. 1933.) De sem ímmenkampfnál, sem az általunk hozzáférhető fogorvosi irodalomban más helyütt olyan esetet leírva nem találtunk, hogy egy fölös számú fog s egy rendes fog egymást kölcsönösen akadályozva visszatartja.

Érdekes ez esetben még az a körülmény is, hogy a mesiodens későbbi dentitiós periódushoz tartozik, mint a visszatartott nagymetsző, mert míg az utóbbinak a gyökéresúcsa a röntgenképen már zárt, előbbié még nyitott.

A két fog visszatartásának mechanizmusát úgy képzeljük, hogy a mesiodens csirája ugyan későbben kezdett kaleifikálódni, azonban a rendes fognak a rágósíkhoz való vándorlását sikerrel tudta megakadályozni. A fejlődés folyamán a két fog számára szűk volt a hely s minthogy összeékelődtek, egyiknek sem sikerült áttörni. Valószínűleg a szűk hely miatt a ,1 torsiós helyzetbe került, hogy így kisebb átmérőjével jutva a már áttört 2 és a még visszatartott mesiodens közé a szűk helyen még átcsússzék.

Kezelés: Ezen rendellenesség megszüntetésére a mesiodens eltávolítása az adott gyógymód; ezt 1937 áprilisban végre is hajtottuk: a mesiodenst a szájpadlás felől tettük szabaddá, anélkül, hogy a visszatartott |1 pericoronaris rését megnyitottuk volna. Általában ugyan előnyös, ha visszatartott fogak koronáját legalább részben szabaddá tesszük, de jelen esetben érdekelt bennünket, hogy át fog-e a visszatartott 11 a mechanikus akadály megszüntetése után spontán tömi, illetve ha igen, milyen gyorsan. A 4. ábrán az ez év júniusában vett modell látható, az 5. ábrán a decemberben elért, állapot (Study-Modells). A fog meglehetős gyorsan tör át, jóllehet a gyökércsúcs már bezáródott s így hosszirányban a fog appositionálisan már nem nőhet. A torsiós kényszerhelyzet is mutat bizonyos fokú javulást; hogy ez a javulás nem nagyobb mérvű, nem lep meg bennünket. Minthogy a fog