Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-08-01 / 8. szám
360 ha lehetséges, rá kell vinnünk. Másik extenziós terület a sublingualis tájék a nyelv két oldalán és a kétoldali szárnynyúlvány készítésére és elhelyezésére felhasználható izommentes terület a m. mylohyoideus tapadása mögött. A darab szélei mindig vastagok, sírnák és gömbölyűek legyenek. Sokszor azért rossz az alsó darab tartása, mert a kisőrlők területén a darab belső nyúlványai túlságosan kicsinyek és rövidek. Néha azonban a mylohyoideus izom tájékán a szövetek annyira lötyögök, laza tónusúnk és hólyagszerűen puffadtak, hogy a retenciós nyúlványok elhelyezésére nincsen megfelelő hely. Hasonlóképpen kedvezőtlen a helyzet protétikai szempontból, ha a felhágó ág mellső felszíne a dérekszögnél jóval nagyobb, tompaszöget alkot az állcsont testével. Ha a nyelvfék nagyon rövid, ez is baj, mert a nyelv mozgásait a protézis belső felszíne már kis kiterjesztés esetén is nagyon korlátozza. Természetesen okkluziós és artikulációs hibák is akadályozhatják a fogmü megszokását, hasonlóképpen az alaplemez túlzott kiterjesztése is, ha ez az izmok és főleg a nyelv szabad működését gátolja. Ezért mindjárt a szájvizsgálatkor el kell döntenünk, hogy készíthetünk-e retenciós nyúlványokat. A beteggel kiölttetjük a nyelvét, de csak annyira, hogy az ajkait meg tudja nedvesíteni. Ha ilyenkor a m. mylohyoideus mögött nem marad bemélyedés, hanem a lágyrészek felemelkednek, puffadtak, hátsó szárnynyúlvénvokat ne készítsünk, mert azokat a beteg úgy sem tudja megszokni, addig kell frézelni, míg el nem tűnnek. Ezután a beteget felszólítjuk, hogy a nyelve hegyét tegye a szájpadra. Ha ilyenkor a sublingualis lágy részek egészen a linea mylohyoidea közelébe emelkednek fel, nyelvalatti nyúlványok sem készíthetők. De felhasználható terület maradhat még ebben az esetben is az őrlők mögötti háromszögletű terület és a felhágó ág egy része, továbbá elől a nyelvalatti nyálmirigy mögötti terület, mely a nyelv felemelésekor nem mozdul el. Gipszlenyomat a sorvadt alsó állcsonton nem ad jó eredményt, hanem inkább a Spreng-féle lenyomatanyagot vagy a kompoziciós anyagokat használjuk. Terrel szerint a funkciós lenyomatat kaucsukkanállal és fehér színű, világos stenccel vesszük, a szélek kialakítására sötétebb színű (zöld) kerrmasszát, a szárnyak, retenciós nyúlványok formálásához pedig fekete (S. S. White stb.) kompoziciós anyagot használunk. A fekete massza gyorsabban keményedik, mint a világos színű, ezenkívül keményebb és könnyebben törik. Előnyös a sötét színe is, mert jól látjuk már a lenyomatban, hogy hol lesznek a szárnyak és milyen terjedelemben készülhetnek. Terrel azt ajánlja, hogy egyszerre mindig csak az egyik oldalon alakítsuk ki a szárnyat a fekete stencből, lehűlve vegyük ki és törjük le.
