Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-07-01 / 7. szám
330 Jegyzökönyv felvétetett a Magyar Fogorvosok Országos Jóléti Egyesülete 1939 június 8-án tartott rendes évi közgyűlésén Elnök: dr. Fried Samu. Jegyző: dr. Berkéig Gusztáv, titkár. Elnök megnyitja a közgyűlést, bejelenti, hogy a május 30-ára összehívott közgyűlés határozatképtelen volt, a jelen közgyűlést az alapszabályok értelmében határozatképesnek jelenti ki, majd pedig a következőkben tartja meg elnöki beszámolóját: Jóléti Egyesületünk fejlődése folyamán, mikor még nűnt jóléti osztály az anyaegyesület kebelében fejtette ki működését, valamint az elmúlt évben is, megelőző közgyűléseink mindenkor egyhangú megértéssel erősítették meg az alapszabályokban lefektetett ama elvet, hogy az Egyesületünk nem tőkegyűjtés, hanem a segélyezés a főcélja. A közgyűlés mindenkor arra bíztatta az elnökséget, hogy ne ragaszkodjék szorosan az alapszabályok betűihez, hanem inkább tartsa szem előtt, ameddig csak lehet, amíg anyagi eszközeink megengedik, segélyezzük a lehető legnagyobb mértékben a reászorultakat. Ez az elv vezette a választmányt és az elnökséget az elmúlt évben is. Ezeknek előreboesííjtása azért volt szükséges, hogy indokolhassam ama kijelentésemet, hogy az elmúlt év kedvező volt. Többet adtunk ki, mint amennyit bevettünk. Oly nagyszámban fordulnak hozzánk a nagy nyomorban sínylődő özvegyek és árvák, valamint beteg, megrokkant, öreg kartársak, hogy a lehetőség határain belül, minden hozzánkfordulót segélyeztünk, ha nem is olyan mérvben, ahogy azt az illető nyomora megkívánta volna és ahogyan a szívünk sugalta. nem utasítottunk el senkit, miután meggyőződtünk, hogy segélyre szorul. Néha igen kisösszegű segéllyel már segítve volt az illetőn, máskor ha a segély kicsiny volta csak pillanatnyi hatású volt, de láthatta a kartárs, hogy melléje állunk, láthatta a jószándékot. Dacára annak, hogy készítményeink kifogástalan minőségűek, a kartársaknak egy nagyrésze még mindig nem akarja megérteni, hogy miről van szó és nem támogatja kellőképpen Jóléti Egyesületünk készítményeit, úgy hogy az elmúlt évben bevételeinkben további visszaesés konstatálható. 1936. Bevétel 8.129.35 P, segélyekre kiadatott 5.380 P 1937. Bevétel 7.596.85 P, segélyekre kiadatott 5.248 P 1938. Bevétel 6.032.96 P, segélyekre kiadatott 6.550 P Méltóztatnak tehát látni, hogy ez utóbbi három évben a bevételek állandóan csökkentek. Az idén több, mint 1.500 P-vel estünk vissza, s a segélyre kiadott összeg 1.300 P-vel emelkedett. A beteg prognózisa tehát igen kétségbeejtő volna, és rövidesen fölélhetnénk az évek folyamán keservesen megtakarított egyleti vagyont. Bizonnyal emlékeznek azonban, hogy a Dr. Bayer és Tsa. céggel kötött újabb szerződésünk az idén életbelépett és mint egy jó analepticum, nemcsak megállította a visszaesést, hanem egy jelentékeny bevételi többlettel fogjuk zárni az 1939-es évet. Miként méltóztatnak emlékezni, az új szerződés értelmében a Dr. Bayer és Tsa cég köteles évenként 10.500 P alapdíjat fizetni, amely összeg még emelkedlietik is, ha egy bizonyos mennyiségnél többet adunk el. Mirajtunk múlik tehát, hogy ezen hatalmas összeg, amely jelentékenyen felülmúlja az eddigi legjobb bevételeket is, mily összeggel növekedjék. Jóléti Egyesületünk eddigi működését igen világosan szemlélteti az idemellékelt görbe, amelyből világosan látjuk, hogy az Egyesületnek jelenlegi va-
