Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
10 folyhatnak, úgyhogy az egész laza száj- és garatnyálkahártya élénkpiros lesz. A nyelv háta még vastag, szürkés lepedőkkel fedett, ami részben a száj légzésnek, részben a dyspepsiának tulajdonítható. A nyelv széle azonban lepedékmentes és élénkpiros, rajta a duzzadt papillák jól láthatók. Néhány nap alatt a nyelv hátát borító lepedék fokozatosan, a nyelv széle felöl leválik, úgyhogy az erythemás felület kiterjed és a betegség 3—5. napján a jellegzetes, kissé duzzadt, száraz, élénkpiros „málnanyelv“ képét adja. Míg tehát az egyéb nyálkahártyafelületek erythemája a bőrkiütéseket megelőzheti, addig a málnanyelv rendszerint már a bőrexanthema fennállásakor fejlődik ki. A nyelv sokszor csak hetek múlva, a scarlatina lezajlása után nyeri vissza eredeti képét. Morbilli esetében észlelhető erythema, mely a rubeola szájeryt hennájához hasonló, nem bír oly pathognomostikus jelentőséggel, mivel morbillire a Koplik-féle foltok — melyekről később lesz szó — sokkal jellegzetesebbek. Egyes gyógyszerekkel, elsősorban pyrazolonszármazék okkal (pyramidon, antipyrin, stb.) szemben túlérzékeny egyéneknek nemcsak a bőrén, de a szájnyálkahártyáján is múló jellegű, elszórt erythemás foltok támadhatnak aránylag csekély gyógyszeradagok után. Ezen elváltozások jelentősége csupán annyi, hogy a szájerythema helyes megítélésekor ezzel a lehetőséggel is számolnunk kell. Különösen ügyeljünk oly esetekre, amikor szájban adott novocaininjekció után (fogorvosi beavatkozás kapcsán) támadnak erythemás foltok a novocain-túlérzékenység következtében. A szájnyálkahártya erythemája helyi kezelésre tulajdonképpen nem szorul. Enyhe desinficiens és adstringens hatású öblögetőszer rendelhető. 2. A szájnyálkahártya heveny hurutja. A szájnyálkahártya heveny hurutos megbetegedése (stomatitis catarrhalis acuta) még enyhébb fokú gyulladásnak tekinthető. Jellemző a savós izzadmányfcépződés a nyálkahártya felületére és az ezzel együtt járó fokozott lehámlás (desquammatio), nyálképződés és vérzékenység. A vérbőségen kívül fokozottabb a hurutos nyálkahártya vizenyős fellazulása, duzzadása, de szövetpusztulás — jelentéktelen hámkifoszlásoktól eltekintve — nincs. A savós izzadmány a nyákkal és hámsejtekkel lepedőkké sűrűsödhetik főként a nyelven, az áthajtási redőkben és az íny szélén. Fibrin szálakat nem igen látunk. A nyelv hátát a lepedék rendszerint vastagon bevonja, sárgás, szürkésfehér színű. A n}relv széle többnyire lepedékmentes.
