Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
7 jelenségeket a szájnyálkahártyán, melyek tapasztalataink szerint néha váratlanul lephetik meg a viszonylagosan jó közérzetnek örvendő beteget. Ne mulasszuk el tehát a vizelet vizsgálatát sem. A mérgezések között főként foglalkozásbeli ártalmak, neliézfémsómérgezések (Pb, Bi, Hg) szerepelnek. Ilyenkor vérképvizsgálat útján idült anaemia, a vörösvérsejtek basophil punktációja és degenerativ sejtformák mutathatók ki. Az allergiás állapotokra klinikailag jellemző a vérzések és purpurás foltok rohamokban való megjelenése, aminek magyarázatát a roham alatt beálló hirtelen vasodilatációban, majd az ezt követő futólagos érbénulásban keresik. Ilyen vasculáris purpurával találkozhatunk anaphylaxiás folyamatok kapcsán, éppúgy, mint bizonyos táplálékok élvezete után (nutritiv purpura). Az erythropoetikus rendszer megbetegedései közül spontán szájnyálkahártyavérzéseket anaemia perniciosánál és polycythaemia veránál láthatunk az anaemiás, illetve hyperaemiás, de egyébként egészséges nyálkahártyán (a leukopoetikus rendszer megbetegedéseikor, amikor szintén vannak spontán vérzések, jellegzetesebb és koraibb tünet a stomatitis ulcerosa). A szájnyálkahártya spontán vérzései a felsorolt megbetegedések korai tünete, mely gyakran minden más klinikai tünetet megelőz. Ezért e spontán száj nyálkahártyavérzések korai észlelésének nagy diagnosztikai jelentősége van. Szükségesnek látszik e helyen a haemophiliát is megemlíteni, bár nem tartozik a haemorrhagiás diathesisek csoportjába. A haemophiliás vérzésre jellemző, hogy valamely külső behatásra (sérülés, sebészi beavatkozás, stb.) támad, tehát nem spontán lép fel. Mivel azonban a vérzést előidéző külső behatás oly csekély is lehet, hogy a beteg figyelmét elkerülheti, a differenciáldiagnosztika szempontjából figyelembe veendő. Jellegzetes laboratóriumi tünete a véralvadás nagymérvű elhúzódása. B) Vizenyősség. Az oly nyálkahártyán, mely jól fejlett laza kötőszövettel bír, feltűnik a vizenyősség. Ezért alkalmas vizenyőre a szájnyálkahártya is. A vizenyő a szájnyálkahártya szövetközeit erősen kitágítja, az oedemás szövet teriméje erősen megnő, fellazult, gyulladásmentes, fájdalmatlan, színe a környező ép nyálkahártyáéval megegyező, esetleg halványabb, körülírt, de az ép környezet felé határa mégis elmosódott. A gyulladásos és pangásos alapon kifejlődő helyi kísérő vizenyőtől eltekintve, önálló vizenyőt láthatunk a szájnyálkahártyán
