Fogorvosi szemle, 1939 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1939-02-01 / 2. szám
87 fájdalmasságuk, épp úgy, mint a környezet lobos reakciója, feltűnően csekély. A nyirokcsomók is csak aránylag mérsékelten duzzadtak és mérsékelten érzékenyek tapintásra. A betegek lázasak s a íekélyes folyamat terjedésekor rendszerint erősen elesettek. Különösen súlyos esetekben a nekrótikus gangraenás beolvadás nemcsak felszínesen, de a mély felé is terjedhet. Ilyenkor kráterszerü fekélyek támadnak. Amennyiben az alapbántalom gyógyul, még nagykiterjedésü fekélyek is heg nélkül gyógyulhatnak, kivéve a kráterszerű mélybenyomuló fekélyeket. A stomatitis ulcerosa keletkezését a vérképzőrendszeri betegségekkel kapcsolatban is úgy foghatjuk fel, hogy a megbetegedés a szervezeti ellenállást már korán nagy mértékben csökkenti, valószínűleg az érett granulocyták nagymérvű megfogyatkozása miatt. De csökken helyben a szövetek ellenállása is, ami a nyálkahártya spontán nekrózishajlamában nyilvánul. Így nincs akadálya annak, hogy a kérdéses csírok pathogen hatása kibontakozhasson. Mivel a stomatitis ulcerosa gyakran első klinikai tünete a vérképzőrendszer elsődleges heveny megbetegedéseinek, megesik, hogy a beteg fogorvoshoz fordul panaszaival. A beteg, mint a helyes fogorvosi beavatkozás érdekében egyaránt fontos tünetileg gyanús esetben kizárni a haemopoetikus rendszer szerepét az aetiológiában. Ez csak a vérkép vizsgálata alapján lehetséges. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a szóbanforgó primaer vérképrendszerbeli betegségek lényegéről, vérképéről röviden megemlékezzünk. A leukaemiát a leukopoetikus rendszer éretlen sejtjei korlátlan burjánzásának tekinthetjük. Elkülönítése myelogen és lymphogen alakra a különböző vérkép nyomán történik, aminek az a tapasztalati alapja, hogy a fejlődés mindig egyirányú, vagy myelogen, vagy lymphogen. A leukaemia keletkezését kétféleképpen magyarázzák: a dualistikus felfogás szerint a leukaemia adott esetben vagy a myeloikus, vagy a lymphatikus szövetrendszer megbetegedése, míg az unitárius tan a leukaemiás burjánzást egy nem differenciált őssejtből vezeti le. Ez az őssejt mint mesenchymális származék a csontvelőben, a nyirokfolliculusokban, laza kötőszövetben, a szervek reticulumában is jelen van, totipotens vérképző képességgel rendelkezik, vagyis úgy granulocytákat, mint lymphocytákat, illetőleg monocytákat képezhet. Hogy milyen irányú lesz adott esetben a kóros sejtszaporodás, azt megállapítani nem tudjuk, mert a kóreredet nincs tisztázva. Felvesznek egyrészt egyensúlyzavarokat a myeloikus és lymphatikus sejtrendszerben, melyek belsősekreciós szervek korrelációjának vannak alávetve, de másrészt fertőzéses okokokat is, (Folytatjuk.) 4'
