Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-11-01 / 11. szám
508 és a musculus constrictor pharyngis superior nyelvalatti részlete. Legjobban úgy lehet demonstrálni élőben ezt a területet, ha szájtükörrel egyik oldalra húzzuk el a nyelvet, felszólítva a pácienst, hogy ezzel egyidőben a nyelv hegyét az alsó ajka felé nyújtsa, ellazítva közben a nyelvizmokat, amennyire csak tudja. Hullában ez a terület jobban megkülönböztető és demonstrálható. Ha a száj nyitva van és a nyelv összehúzódva a torok felé helyezkedik el, a nyelvalatti tájék annyira eltorzul, hogy a bonctani kontúrok teljesen különböznek attól, amit a protétikában kielégítően fel tudunk használni. Túlméretezés és túlösszenyomás. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok közös hibát követünk el általánosságban. Ilyen például az alaplemez túlmérezetése és a szövetek túlzott összenyomása. Az alaplemez túlmérezetése azt jelenti, hogy a protézis széle a szöveteket elnyomja normális működési helyzetükből. Általában ez okozza, hogy a kész protézist az így félretolt szövetek helyéből mindig kiemelik. Különösen akkor következik ez be, ha kicsiny az állcsontgerinc. Ha elég nagy az állcsontgerinc, akkor néha a tapadás — az alaplemez túl nagyra méretezése esetén is — elegendő lehet, hogy a működő szövetek nyomása ellenére is helyén tartsa a fogsort. Ilyen esetekben viszont az a kellemetlenség szokott bekövetkezni, hogy az alaplemez széle hamarosan felsebzi a hozzányomodó lágy szöveteket. A szövetek túlzott összenyomása a lenyomatvételnél szintén előidézi a fogsor mozgékonyságát, de egyúttal sietteti a támasztószövetek sorvadását is és végeredményben a fogsor illeszkedését rontja. Az alaplemez túlméretezése, a szövetek túlzott összenyomása, a lenyomatanyag túl nagy mennyiségének alkalmazásakor a nyelvalatti tájék szöveteit is torzított helyzetbe juttatja, néha egészen elvágja őket és lehetetlené teszi élettani működésüket. A lenyomat, illetve a kész protézis disztalis végeinek felbillenése szintén azáltal jön létre, hogy a felszálló ágra tapadó izomrostok vagy kötegek jelenlétét nem vesszük kellőképpen tekintetbe és a protézis hátsó végét túl magasra terjesztjük ki. Az izomrostok összenyomása okozza azután a protézis felbillenését. Az alaplemez ilyen túlkiterjesztése tehát mindig akadálya a Szövetek működésének, vagyis az ilyen lenyomat, illetve fogsor nem tekinthető „funkcionális“-nak. Az izomtónus hatása a lenyomatra. A kis tónusú szövetek túlnyújtása, vagy összenyomása könnyebben bekövetkezik, mint a határozott tónusú szöveté. Különösen áll ez a nyelvalatti tájék szöveteire, melyeknek kisebb a tónusuk
