Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1938-02-01 / 2. szám

54

része az ételmaradékok némely alkatrészével közömbösül, bizonyos része azonban a fogzománc mészsóival lép reakcióba, azokat feloldja. Az in vitro keletkezett savról bebizonyítható, hogy a zománcot feloldani képes.

10. Lemért mennyiségű izolált fogzománc-darabok súlyveszteségét mértük a baktériumtenyészetben tartás után.

Oldás előtt Oldás után Súlyveszteség %-ban

0.1232 g 0.1107 10.1

0.0967 g 0.0832 12.4

0.1183 g 0.1052 14.5

0.1056 g 0.0931 11.8

0.0849 g 0.0726 14.5

Az oldatbantartás ideje 1 hét volt. Az oldódás nagyfokúnak mondható.

Összefoglalás. A száj baktériumflórájából készült tenyészet savat termel, akár kárieszhajlamos, akár „pyorrhoeas”, akár egészséges egyénből származik.

A szájbaktériumok fehérjéből is savat képesek termelni.

Szénhydrát elbontása útján történő savtermelésről ez okból csak quantitativ kémiai méréssel győződhetünk meg, ha azt vizsgáljuk, hogy több sav keletkezik e szénhydrátokat is tartalmazó, mint tiszta fehérjés táptalajon.

Quantitativ savméréssel (acidimetriás titrálással) elért eredmény:

1. A szénhydrátos táptalajokon a baktériumok több savat képeznek, mint tiszta fehérjén. Bebizonyítható tehát, hogy a szájflóra elbontja a dextrózet, dextrint és a keményítőt.

2. A különböző szénhydrátokat a baktériumok különböző mértékben bontják meg. Legjobban a dextrózet, kevésbbé a dextrint, legkevésbbé a keményítőt. A különbség nem nagy.

. 3. Anaerob és aerob körülmények közt hasonlítva össze a savtermelést, kiderült, hogy anaerob körülmények közt a savtermelés mindenkor folyik, sőt túl is haladja az aerob kultúrák savképzését.

A termelt savban, vagy azzal egyenlő töménységű tejsavoldatban tartott fogzománcrészek jelentős oldódást mutatnak, a savtermelés tehát elegendő a zománcszuvasodás előidézéséhez.

HASZNÁLJUNK DENTARIA

GYÁRTMÁNYÚ AMALGÁMOKAT