Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

37

don jöhet létre: ha a pulpa-eltávolítás vagy kiirtás után működő odontoblastok maradnak vissza, új dentin képződhetik és a gyökérhártya által alkotott cementtel együtt a gyökeret természetes úton lezárhatja. A gyökércsatoma elzáródásához denticulusok és amorf meszes gócok keletkezése is hozzájárul. Ha a maradékfogbél már nem életképes és odontoblastok nem képesek dentint létrehozni, úgy a beburjánzott gyökérhártyaszövet a gyökércsatornán belül cementet rak le és ezáltal zárja el a nem teljesen kinőtt gyökeret. 5. Mészsókkal az odontoblastok működését elő lehet segíteni, sőt a növő fogat további fejlődésre lehet bírni. 6. Szövetmérgezö fertőtlenítők alkalmazása hátrányos.

A könyv figyelmes áttanulmányozása minden gyakorló-fogorvosra sok haszonnal jár.

Kiállítása, ábrái a Meusser-cég áldozatkészségét tanúsítják. (Varga.)

VILÁGSZEMLE.

Határferület.

R. SELDIN: Insulin a törések és osteomyelitisek kezelésében. (D. Items, 1937. No. 2. Pag. 130.)

Az utóbbi időkben, különösen a közlekedési balesetek szaporodása folytán megnövekedett az arccsont-, főleg pedig az állkapocstörések száma. Éppen a közlekedési balesetek által okozott állkapocstörések gyakran többszörösek és a lágyrészek nagyfokú sérülésével járnak együtt. Ez utóbbi körülmény vezet sokszor csontvelőgyulladáshoz, ami pedig sequester-képződéssel és tökéletlen esonthegképződéssel, illetve areeltorzítással jár. Éppen ezért a fertőzések leküzdésére többféle módszert próbált ki Seldin kórháza és ezek között legcélravezetőbbnek az insulin, calcium, viosterol együttes alkalmazását találta. Az insulin adagolása kiesi: naponta 5 egység a főétkezés előtt (nem főétkezések) legalább két hétig. Tejsavas calciumból 10 grain és viosterolból 10 minim, háromszor naponta. Az insulin alkalmazásának alapját az a meggondolás képezte, hogy a cukorbeteg egyének fertőzésekkel szemben való ellenállását normálissá tudja tenni. Az insulint, mint specificus, anabolicus hormont lehet tekinteni, növeli az egyén étvágyát, súlyát, testi erejét. (F. M. Allen.)

1923—24-ben Pitfield és Barbour számoltak be tosszu! táplált nem cukorbeteg egyének súlygyarapodásáról insulin hatására. 1935-ben Jarvis kis adag insulin használatától fertőzések esetén jó eredményt látott, sőt méhrák Röntgen - kezelésénél annyira csökkentette a fájdalmat és annyira növelte az egyén munkaképességét, hogy házi munkák elvégzésére alkalmassá tette. Szerző 105 állcsonttöréses esetről számol be táblázatosán, melyek közül 62 nem kapott insulinkurát, 43 pedig kapott. A 62 közül 15-nél csontvelőgyulladás lépett fel, vagyis 30.65%. Az insulinnal kezelt 43 eset közül csak 4 kapott csontvelőgyulladást, vagyis 9.75%. 5 esetben a csontvelőgyulladás az insulinkura előtt lépett fel. 1 esetben az insulin olyan reactiót váltott ki, hogy további insulin adagolása nem volt lehetséges.

1 esetben az eredmény olyan különös volt, hogy Seldin részletesen számol be róla: 23 éves színes leány, valószínűleg hematogen eredetű osteomyelitissel 8 hónapig kezelték külső és belső metszésekből drénezve. A jobb áll-4