Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
31 a szembenálló fülre állítja be, a cső bonuszát lecsavarva. A paciens pupilláris vonala és sag'ittális síkja pontosan be legyen állítva. Exponálási idő a Ritter-géppel és Agfa filmmel 6-7 másodperc. Ha a teljes protézist a kapott izületi pálya tekintetbevételével készítjük el, akkor a műfogabnak az izületi pályájával harmonizáló artikulációs érintkezése, különösen az alsó protézis egyensúlyát biztosítja a rágómozgások alatt, amely körülmény egyrészt a rágást tökéletesebbé teszi, mert a protézis viselőjét az oldalmozgásos rágáshoz (Rundbiss) szoktatja, másrészt az Ízület épségét prophylaktice megőrzi, amennyiben az előremozgásnál mindkét Ízületet, oldalmozgásnál pedig a kiegyensúlyozó oldalt tehermentesíti. A protézis kompenzáló rágófelülete azonkívül az ízület bizonyos physiologiás átalakulását is biztosítja, amely a hajlásszög és az izületi felületek ellaposodásában nyilatkozik meg. Az izületi viszonyokkal harmonikus fogfelállítás előnye, hogy a rágónyomás a fogsor és az Ízület között egyenletesen oszlik meg. Ez a feltevés mindenesetre logikusabb, mint a Balters-féle, amely szerint az izületi mozgás a felállított müfogakhoz igazodik, mert a mesterséges mindig csak az élő alárendeltje lehet, míg a megfordított út a biologikus gondolkodásnak mond ellent és káros hatásokkal jár. Megkülönböztet sikló Ízületet és forgó Ízületet. Előbbi az egyenes harapásnál, utóbbi pedig mély túlharapásnál van jelen. Míg a sikló ízületnél inkább oldalmozgásos rágás, addig forgó Ízületnél a nyitó-esukó mozgás (harapómozgás, Hackbiss) jut érvényre. Előbbinél a tuberculum articulare izületi felületének hajlásszöge laposabb, utóbbinál meredekebb. A forgó ízület fejeese jobban süpped az izvápába és oldalmozgása korlátozottabb, mint a sikló Ízületé. A forgóizület nyitási mozgása egy hátrább eső ponton tiszta forgásmozgással kezdődik és a zárómozgásnál a végső nyomás a kondylust az izvápába szorítja. Míg a normális Ízületnél a fejecsre fektetett ujj minden nyitási mozgásnál a proc. condyloideus erős előrenyomulását a bőrön keresztül határozottan megérzi, addig ezekben az esetekben a kondylus előbb forgó mozgást végez és csak erősebb nyitásnál gyenge előrecsúszást. Ezekre az esetekre jellemző még, hogy az oldalmozgás, valamint az előremozgás erősen korlátozott. Ily esetekben Gerhart Steinhardt nem tarja célravezetőnek a harapás egyszerű emelését, hanem a kondylus előrehelyezését úgy éri el, hogy a harapást a moláris tájékon emeli, mialatt csekély előremozgást végeztet. Az ily harapás szerint elkészített protézis az Ízületet érő nyomást átveszi
