Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
28 eljutni, úgy még ott sem várhatunk hatást. Más szóval ez az eljárás csak a mechanikailag is elérhető gyökércsatomarészletben lehet eredményes. # # # Л fentiekben mind a három egyenárammal végzett gyökérkezelési módszerre vonatkozólag kimutattuk, hogy kémiai úton hatnak. A hatásmód elsősorban az elektródok elrendezésétől függ; ezenkívül pedig meghatározott elektrodelrendezés mellett is az elektrolit megválasztásától. Az áramforrás csak annyiban játszik szerepet, hogy elegendő feszültséget szolgáltasson az esetenkénti ellenállás legyőzésére. Mivel minden készülék — még az Ostiller által szerkesztett „Ionizátor“ is, mely pedig csak 12 Volt feszültséget tud leadni —• kellő feszültséget szolgáltat, egymásközt egyenlő értékűnek tekinthető. A fentemlített módszerek egyikével sem érhető el az egész gyökér csírtalanítása, úgyhogy a módszer elterjedése nem áll arányban értékével. Adler mechanikai, vágj7 kémiai gyökéresatornatisztítás nélkül végzett kísérletes elektrolitos gyökércsatomakezeléseket 2000 mCoul. árammennyiséggel és kezelés után is minden esetben ugyanolyan baktériumokat tudott a gyökércsatornából kitenyészteni, mint kezelés előtt, habár az árammennyiség a Zierler által megadott maximális 1800 mCoul.-ot túlhaladta. Mint elektrodelrendezést a bipoláris módszert alkalmazta. Elektrolitul konyhasó-oldatot használt. Ezen kísérlet után bizonyítottnak vehetjük, hogy mindazon módszerek, melyek konjdiasó-oldat elektrolízise útján hatnának, értékteleneknek tekinthetők. De a katódos gyökérkezelés sem értékelendő túl. A főgyökércsatorna erőművileg hozzáférhetetlen részei és durvább clágazódásai ezen módszerrel jódhatás alá helyezhetők ugjTan, mivel azonban gyökértömés számára nem hozzáférhetők, későbben újra baktériumok telepedhetnek meg bennük. Az egész gyökér azonban még ezen módszerrel sem csírtalanítható az elektromosság fent leírt fizikai viszonyai miatt. Egyesek kísérletet végeztek, hogy kimutassák az egész dentin csírtalanítását ezen módszerrel és pedig úgy, hogy,az ilymódon kezelt foggjmkérből darabokat végtak ki és bakteriologiai 1 ag megvizsgálták (Bleichsteiner,, Müller). A dentinforgács többízben talált sterilitása a katódos gyökérkezelés hatásának javára íródott. Mindenesetre ezen bizonyíték annyiban hiányos, mert nincs bizonyítva, hogy a dentin a kezelés előtt fertőzött volt. A kedvező bakteriológiai lelet értékét maga Bleichsteiner csökkentette azon közlésével, hogj7 rezekált gyökércsúcsok anódos gyökérkezelés után is sterileknek mutatkoztak, habár ezen módszer a fentiek szerint nyilvánvalóan csak az erőművileg elérhető csatomarészekre korlátozódik. Valamely fent felsorolt
