Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
5 Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem stomatologiai klinikájáról (igazgató: Szabó József dr., nyilv. r. tanárt, megbízott vezető: Máthé Dénes dr., egyetemi c. rk. tanár). „Gyémántcsiszoló kövek" gazdaságossága korona- és hídmunkáknál.* Előadta: SZTRILICH PÁL dr., klinikai gyakornok. Története. A gyémánt a legkeményebb ásvány, szinte csodálatos, hogy a fogászatban aránylag milyen későn került alkalmazásra. Willmer 1897-ben ismerte fel jelentőségét s készített magának ilyen csiszolóeszközöket. Professzor Schröder hamarosan felkarolta e gondolatot és számos alakot készíttetett, melyeket koronaelőkészítésnél használt. A háború és az utána következő sanyarú évek a gyémántcsiszolóeszközök fejlődését megakasztották. Rank ajánlatára Drendel és Zweiling cég kezdték a háborút követő években a gyémántkövek gyártását. Az első típusú gyártmányok, melynek rézanyagába préselték a gyémántkristályokat, csak részben egészítették ki a gyakorlóorvosok igényeit. Akik Willmer tanácsa szerint a kövek mellett csak segédeszköznek használták fel a gyémántcsiszolóeszközöket, azok megtalálták számításaikat, ’kik azonban minden csiszolási munkát azzal végeztek, — nem találták használhatónak. A Drendel és Zweiling-gyár folytatta kísérletezéseit s végre 1932-ben új eljárással sikerült olyan gyémántcsiszolóeszközt készíteniök, melyek valamennyi felmerült igénynek megfeleltek. Az új gyártmányoknál a gyémántkristályokat hegyükkel kifelé, fémalapra állították s olyan páncélköppennyel vonták be, melyen keresztül a működő gyémánthegyek kiálltak s így a kifogástalan működés mellett a gyémántkristályok szilárd tartását is biztosították. Elterjedése. Elterjedésüket, gátolja drágaságuk, mely a felületes szemlélőben azt a véleményt kelti, hogy használatuk nem gazdaságos. Egy eszköznél vagy anyagnál nem egyedül a beszerzési ára, hanem használhatóságának ideje és az ezzel megtakarítható idő is döntő. Ha egy csiszolókő kétszer drágább a másiknál, de négyszer * A Magyar Fogorvosok Országos Egyesülete nagygyűlésén 1937 június 5-én tartott előadás.
