Fogorvosi szemle, 1938 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
83 felvétel nem ad pontos képet a fog helyzetéről. Enélkül nem szabad hozzáfognunk a kivéséshez, nem is lehet, mert sokszor a fogat a szájban nem is látjuk, csak a klinikai tünetekből következtetünk jelenlétére. Máskor egy csücske stb. már előbújt, de ez egyáltalában nem mutatja a fog többi részének, a gyökereknek hosszát és helyzetét. De a röntgenkép is lehet csalóka, mert projekciós eltérések sokszor nem a tényleges, az állcsontban elfoglalt helyzetében mutatják a bölcsességfogat. Többirányú beállítás, több felvétel már jobb tájékozódást biztosít. Egy kis műtéti tervet kell készítenünk, hogyan fogjunk hozzá, milyen lebenyt kell készítenünk, hol és mennyi csontot kell eltávolítanunk a fog kiemelése előtt. Néhány Wint er-emelőre okvetlenül szükségünk van, enélkül nem tudjuk a fogat kiemelni. Lehetőleg csak tünetmentes fogon, illetve a bölcsességfog körüli fertőző folyamat nyugalmi lappangó stádiumában és csak helyi érzéstelenítésben végezzük a műtétet. Az altatásban (sokszor a beteg erőltetett kívánságára) megkísérelt műtét igen nagy nehézségekkel járhat és a végén a fogat nem is sikerül eltávolítani. Az altatásban végzett műtét a műtő szempontjából a helyi érzéstelenítéssel szemben több tekintetben hátrányos. Nevezetesen: hiányzik a beteg közreműködése (pl. az, hogy miként tartsa a fejét, jobban nyissa ki a száját, öblítsen, vagy köpje ki a torokban összegyűlt vért), nagyobb asszisztenciára van szükség, a kis műtéti területre kerül még a szájtátó is, ha a másik oldalon is; nincs vértelenség, sietni kell, a nyugodt munkának kevésbbé vannak meg a feltételei; nem lehet egy kis szünetet tartani, pl. újabb röntgenfelvételt készíteni fraktura esetében. A felsorolást még lehetne folytatni annyira, hogy egészen súlyos akut folyamatoktól eltekintve, ha mar az extrakcióra kényszerülünk, ne vállaljuk bódításban, mert igen nehéz helyzetbe kerülhetünk, aminek utólagos kimagyarázását a beteg nem fogja méltányolni. Tehát csak tünetmentes fogon, illetve lappangó állapotban, tökéletes helyi érzéstelenítésben, megfelelő instrumentariummal és segédlettel, a röntgenfelvételek, sőt esetleg egy kis vázlatos műtéti rajz alapján fogjunk a műtéthez, így látni fogjuk a rendszeres munka nagy fölényét a tervszerűtlen kapkodással szemben. Megfelelő lebenyképzés után a fog koronája fölött és bukkálisan a csontból annyit távolítunk el, hogy a koronához jól hozzá tudjunk férni. Néha azonban ez nem elég, kissé a gyökér egy részét is fel kell szabadítani, továbbá a felhágó ágnak a csontállományából is annyit el kell venni, amennyi a fog kiemeléséhez okvetlen szükséges. Extrakció közben mégis adódhatnak olyan nehézségek, hogy a nyolcast a sorban megelőző TI. nagyőrlőfog eltávolítása is szükségessé válhat. Különösen köny-4*
