Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-02-01 / 2. szám
53 nak a crista temporalistól való távolságára és így a beszúrás mélységének meghatározására. II. Vizsgáltuk másodsorban a felhágó ágnak a mediánsikkal alkotott hajlásszögét, mely a belső felszín és így a spatium pterygomandibulare helyzetére enged következtetni. Ennek ismerete azért fontos, mert e helyre kell deponálnunk érzéstelenítő oldatunkat és minden olyan eljárásnál, mely a tű csontvezetését írja elő, a beszúrás helyes irányvonala csak az az irány lehet, amely a felhágó ág belső felszínének irányvonalával egybeesik. III. Mértük harmadsorban a trigonum retromolarek legmagasabb pontjait összekötő vonal legkisebb távolságát az interincisalis ponttól. Ez a távolság a mandibula processus alveolaris ívének legnagyobb sugara. E méret annak a megállapítására volt szükséges, hogy az alveolaris ív mélysége és a felhágó ág szélessége között van-e olyan korreláció, melyből következtetést lehetne vonni a lingulának a horizontális síkban való megközelítőleg pontos helyzetére. De szükséges volt e mérés annak a megállapítására is, hogy vájjon az állkapocsív mélysége és a felhágó ágnak a mediánsíkhoz való hajlásszöge között van-e olyan kiegyenlítő korreláció, mely szerint az élőn jól mérhető alveolusív-mélységéből a felhágó ágnak a mediánsikkal alkotott és élőn nem mérhető hajlásszögére következtethetni lehetne. Ennek ismeretére a beszúrás irányának egyénenkénti exakt meghatározása céljából volna szükségünk. IV. Mértük végül a felhágó ág testének teljes hosszát és ugyanazon állkapcson а Ипдгйа mellső gyökének az állkapocs margójától való távolságát. A felhágó ág testének teljes hosszaként azt a legkisebb távolságot vettük fel, amit az állkapocs széle és az incisura semilunaris legmélyebb pontja között mérni tudtunk. Az így nyert két értéket — tehát az állkapocs testének teljes hosszát és a lingula mellső gyökének az állkapocs margójától való legkisebb távolságát — egymással arányba állítva megállapítottuk, hogy a lingula helyzete a felhágó ág hosszirányához képest felfelé vagy lefelé milyen nagy eltolódást mutat a normálistól, normálhelyzetnek véve, hogy a lingula — a leíró anatómia szerint — pontosan a felhágó ág hosszának a közepén van. Ez a körülmény a beszúrás magasságának a meghatározása szempontjából fontos. Az általunk vizsgálat tárgyává tett anatómiai variációk mértékének felderítésére 750 mandibulát vizsgáltunk. Ezek közül 500 azonos időből, feltételezhetőleg azonos fajú egyénektől (Budapest 1850 körül lezárt keresztény temetőjéből, az antropologiai intézet gyűjteménye), 250 pedig különböző világtájakról, különböző fajú és élet
