Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-02-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1937, FEBRUÁR 2. SZÁM.

ÁLLANDÓ MUNKATÁRSAK. — EDITORIAL STAFF.

Drs. Áldor István, Alexy Emil, Bánhegyi István, Bonyhárd Béla, Brand János, Haftyasy Dezső, ifj. Hollósy Ede, Inovay János, Kőmives Oszkár, Kőszeg Ferenc, Kruppay Gyula, Landgraf Ervin, Madarász Erzsébet, Major Emil, Makovényi István, Molnár Jenő, Oravecz Pál, Radanovics Gyula, Rehák Rudolf, Rózsa Erzsébet, Serleghy György, Sugár László, Szabó Dénes, Szentbe István, Szokolóczy-Syllaba Béla.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

Közlemény a Gróf Apponyi Albert Poliklinika (igazgató: Lobmayer Géza dr., egyetemi magántanár) fogászati osztályáról (főorvos: Simon Béla dr., egyetemi

magántanár.)

Az állkapocs felhágó ágának méreti és helyzeti variációi.

Írták: SIMON BÉLA dr., egy. m.-tanár és KŐMIVES OSZKAB dr., asszisztens.

Á nerv. alveolaris inf. vezetéses érzéstelenítő eljárásnak bevezetése után igen sokan az eljárás sikertelenségéről számoltak be, nem is szólva azokról a közleményekről, melyek ezen eljárás veszélyességét igyekeztek kidomborítani, úgvannyira, hogy nem egy kitűnő szerző mint nehéz és komplikált beavatkozást írta le. A linguláris, vagy — elterjedtebben, de nem egészen indokoltan — mandibuláris néven ismert vezetéses érzéstelenítésnek a veszélyességéről szóló közlemények — különösen az amerikai irodalomban — még ma is kísértenek, midőn a vezetéses érzéstelenítés helyébe, mint kevésbbé veszélyes eljárást, az inhalációs érzéstelenítést ajánlják. Bár ezúttal nem az eljárás veszélyességével kívánunk foglalkozni, mégis szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy egyáltalán nem értünk egyet azokkal a szerzőkkel, kik a vezetéses érzéstelenítő eljárásban bármivel is nagyobb veszedelmet látnak, mint a helyi érzéstelenítésben, vagy akármilyen más sebzéssel járó beavatkozásban.

Az eljárás klasszikus leírója G. Fischer. Minthogy a vezetéses érzéstelenítés első művelői az ő eljárását követték, csak természetes, hogy az esetleges sikertelenséget és a különböző szövődményeket az eljárás hiányosságával, vagy tökéletlenségével magyarázták. Ezért újabb és újabb szerzők az eredeti eljárás javítására különböző helyes, vágj’ kevésbbé • helyes módosításokat ajánlottak, sőt Levitt 1929-ben egyenesen kijelentette, hogy a mandibuláris anaesthesiánál a hibák