Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-11-01 / 11. szám
540 Honi méltatás — Appréciations indigenes Prof. DARÁNYI GYULA, orvoskari dékán megemlékezése Szabó Józsefről, az 1937 május 25-i kari ülésen. Tekintetes Tanártestület! Múlt kari ülésünk óta egész váratlan hirtelenséggel elveszítettük karunk egyik kedves tagját., Szabó Józsefet. A múlt ülésünkön még élénk és az egészségnek jeleit mutató tanártársunk rövid hetek alatt, egy rapid lefolyású betegség áldozata lett. Elmondhatjuk, hogy Szabó József hazánkban a stomatologiának legkiválóbb művelője volt, akit a külföld is elismert, hiszen nemzetközi kongresszusok elnökévé választották meg, a külföldi stomatologiai munkák nevét igen gyakran idézik. Úttörő munkásságát a stomatologia terén az egész világon elismeréssel fogadták. Klinikáját mintaintézménnyé fejlesztette még a mostani rossz gazdasági viszonyok közepette is. Kitűnő tanítványokat nevelt, akik különböző külföldi összejöveteleken hazájuknak dicsőséget szereztek. Szabó József mint tanár legmintaszerűbb módon látta el hivatását, mint dékán igazságosságával, az orvoskar érdekeiért váló törhetetlen küzdelmében mindnyájunk szeretetét és nagyrabecsülését érdemelte ki. Az ifjúságnak is mindig igaz barátja volt s magas erkölcsi felfogásával, élete példájával, szép családi életével csak mintaképül szolgálhatott. Korai halála mindnyájunkat mélyen megrendített. Hiszen még annyi hasznos munkának elvégzése várt volna reá. Tartsuk meg öt mindig emlékezetünkben s felállással és rövid elmélyedéssel adózzunk emlékének! »X« CSILLÉRY ANDRÁS: Örömmámorban, lelkesedésben úszott az ország és határtalan ujjongással köszöntötte az olasz királyi párt, amikor mi szívünkben fájó érzésektől marcangolva állottunk dr. Szabó József koporsója mellé, hogy mégegyszer utolsó Isten hozzádot mondjunk annak a földi porhüvelynek amelyet immáron az anyaföld takar. Furcsa
