Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-11-01 / 11. szám
536 meggyőződéssel írhattam, hogy nemcsak kiállja az összehasonlítást az ismert külföldi tankönyvekkel, hanem sok tekintetben felül is múlja azokat. Egy kiforrott egyéniség korszakalkotó müve az a könyv, kijegecesedett kritikája az össz-stomatologiának, felbecsülhetetlen ajándék a magyar fogorvosi karnak, monumentum aere perennius. Két esetben üdvözöltük őt a Weiser-klinikán a magyar fogorvosok képviseletében, mikor az új klinikát ünnepélyesen megnyitottuk és mikor alig egy évre rá búcsúzott a mi felejthetetlen főnökünktől, egy emberéleten át hűséges barátja. És visszaemlékezem! utolsó együttműködésünkre. Minden nap együtt ültünk vele a múlt évi kongresszuson a kongresszus kertjében és megtisztelte jelenlétével az estélyt, amelyet baráti köröm — cigányzene mellett — Grinzing hüs levegőjében rendezett. 6 volt annak az összejövetelnek központja, rajongó szeretettel és mély tisztelettel járultak hozzá kedélyes konverzációra a külföldi fogorvosok, köztük sok jeles képviselője szakmánknak. Egy erős, egészséges, derűs kedélyű ember ült ott velünk. Milyen hirtelenül, milyen váratlanul jött a halál. Teljes férfi volt, egész lénye jellemszilárdság és céltudatos munka. Jóakaró, hű barát volt, jó ember. És tudós, ideálja a valódi klinikusnak. Büszkeség és előítélet nélküli tudós. * Dr. RENÉ JACCARD, president de l’Arpa internationale ( Geneve): Pro memoria Prof. Dr. Jos. SZABÓ: La mórt du Jos. Szabó a surpris tons ses amis. Elle laisse un grand vide dans la profession medicale, a l’Institut de Stomatologie de Budapest et dans les nombreuses sociétés scientifiques dönt il étáit membre. Le prof. Szabó s’intéressait ä tous les domaines de l’odonto-stomatologie; c’est ainsi qu’il avait accepté la présidence de l’ARPA TJngarica, section de VAssociation Internationale pour les Recherches sur les Paradentoses. En Septembre 1935, ä Budapest, il avait prononcé le discours d’ouverture de la 7-eme Reunion de l’ARPA Internationale. Son esprit cultivé, sa grande amabilité, ses qualités de lutteur et d’animateur m’avaient bien vite rapproché de lui; et je me souviens avec emotion des entretiens que j’eus le plaisir d’avoir avec lui, le Prof. Salamon, Landgraf, Guhrauer et
