Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

16 Nagy előnye az eljárásnak, hogy gyakorlóorvos által is igen könnyen elkészíthető, mert szükség esetén bármely anyagból való drót megfelel; a gummigyürüt pedig nagyon egyszerűen előállíthatjuk minden orvos instrumentáriumában meglévő gummikatheterből (vagy más vékony gummicsöből), melyből 1—2 mm. vastag szeletkét le­vágunk. Az első segélyt és az ideiglenes rögzítést, mint látjuk, elég egyszerű eszközökkel tökéletesen elláthatjuk. Helyesen, keveset csinálva többet teszünk, mint túlzott segíteni akarással. Állandó rögzítések és sínezések. Közvetlen a háború előtti években ajánlották egyes szerzők, az eddig alkalmazott extraorális készülékek és indokolatlanul sokat használt csontvarratok helyett, az állcsontok törésénél a fogak általi sínezéseket. A sínezési eljárások alapiát tulajdonképpen a Sauer-féle ideiglenes szükségrögzítés adta meg. (Wassmund szerint, ennek „ideiglenes“ megjelölése indokolatlan, mert tartós rögzítéshez is kiválóan alkalmas.) A világháború tapasztalatai megerősítették a sínezési eljárások pozicióját. Aránylag könnyű alkalmazásuk, a betegnek kényelmes viseletűk, könnyű tisztántartásuk, — egyszerre az eddig alkalmazott eljárások fölé helyezte. Leggyakrabban, sőt egyesek által ma is alkalmazott készülék a Messing által leírt sín. Anyaga aluminium­­bronz, melyet körülbelül 1.5 mm. vastag drót alakjában alkalmaztak. A fogsort labiálisán és linguálisan is érintette. A nagyőrlőkre alkal­mazott, csavarmenettel szűkíthető gyűrűkhöz volt forrasztva. El­készítése csak laboratóriumban volt lehetséges megfelelő gipszmodell alapján. Ez a sínezés tökéletesen oldotta meg az állcsonttörések therapiáját. Azonban elkészítésének nehézkes volta újabb leegyszerű­sített formák feltalálását vonta maga után. Misch alumininmbronzból, majd Randolfból fogóval maga hajlította készülékeit. Legelőször Hauptmeyer készítette a külső és belső ívet, forrasztás nélkül, csupán hajlítással. Ezeket a készülékeket már Randolfból és nikkelmből készítették. Mivel nem bizonyultak elég stabilnak, a háború utáni években Schröder újból molárisokra applikált csavarmenetes gyűrűkkel kombinálta. Ezek az orvos által előállított egyszerű készülékek rövidesen kiszorították a komplikált, gipszmodell után készíthető síneket. Wassmund száll legerősebben síkra töréseknél a gipszlenyomat vétele ellen, „dem Kranken ebenso grosse Qualen verursachen kann, wie dem behandelnden Zahnarzt.“

Next

/
Thumbnails
Contents