Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

16

Nagy előnye az eljárásnak, hogy gyakorlóorvos által is igen könnyen elkészíthető, mert szükség esetén bármely anyagból való drót megfelel; a gummigyürüt pedig nagyon egyszerűen előállíthatjuk minden orvos instrumentáriumában meglévő gummikatheterből (vagy más vékony gummicsöből), melyből 1—2 mm. vastag szeletkét levágunk. Az első segélyt és az ideiglenes rögzítést, mint látjuk, elég egyszerű eszközökkel tökéletesen elláthatjuk. Helyesen, keveset csinálva többet teszünk, mint túlzott segíteni akarással.

Állandó rögzítések és sínezések.

Közvetlen a háború előtti években ajánlották egyes szerzők, az eddig alkalmazott extraorális készülékek és indokolatlanul sokat használt csontvarratok helyett, az állcsontok törésénél a fogak általi sínezéseket. A sínezési eljárások alapiát tulajdonképpen a Sauer-féle ideiglenes szükségrögzítés adta meg. (Wassmund szerint, ennek „ideiglenes“ megjelölése indokolatlan, mert tartós rögzítéshez is kiválóan alkalmas.)

A világháború tapasztalatai megerősítették a sínezési eljárások pozicióját. Aránylag könnyű alkalmazásuk, a betegnek kényelmes viseletűk, könnyű tisztántartásuk, — egyszerre az eddig alkalmazott eljárások fölé helyezte. Leggyakrabban, sőt egyesek által ma is alkalmazott készülék a Messing által leírt sín. Anyaga aluminiumbronz, melyet körülbelül 1.5 mm. vastag drót alakjában alkalmaztak. A fogsort labiálisán és linguálisan is érintette. A nagyőrlőkre alkalmazott, csavarmenettel szűkíthető gyűrűkhöz volt forrasztva. Elkészítése csak laboratóriumban volt lehetséges megfelelő gipszmodell alapján. Ez a sínezés tökéletesen oldotta meg az állcsonttörések therapiáját. Azonban elkészítésének nehézkes volta újabb leegyszerűsített formák feltalálását vonta maga után.

Misch alumininmbronzból, majd Randolfból fogóval maga hajlította készülékeit. Legelőször Hauptmeyer készítette a külső és belső ívet, forrasztás nélkül, csupán hajlítással. Ezeket a készülékeket már Randolfból és nikkelmből készítették. Mivel nem bizonyultak elég stabilnak, a háború utáni években Schröder újból molárisokra applikált csavarmenetes gyűrűkkel kombinálta. Ezek az orvos által előállított egyszerű készülékek rövidesen kiszorították a komplikált, gipszmodell után készíthető síneket.

Wassmund száll legerősebben síkra töréseknél a gipszlenyomat vétele ellen, „dem Kranken ebenso grosse Qualen verursachen kann, wie dem behandelnden Zahnarzt.“